one foot in the grave

elmúlt éjjel valami hihetetlen sok embert öltem meg álmomban, vagy legalábbis meghaltak a közelemben. arra már nem emlékszem biztosan hogy én végeztem-e ki őket, mindenesetre kicsit meg vagyok rémülve saját magamtól meg ettől a töménytelen sok haláltól a fejemben. tényleg kifejezetten kegyetlen dolgok történtek abban az álomban. ugyanakkor néhol vicces is volt, mert pl az emeletesházak könyvepolcok voltak valójában és hatalmas könyvek között bújkáltunk vérengző gyümölcsök és zöldségek elől. harcoltunk is ellenük amikor arra került a sor. például megöltem egy citromot is, meg azthiszem egy karalábét.
de előtte (vagy utána? nemszámít) például egy medencényi ember gyulladt fel egyetlen mozdulatomtól. nemtudom már hogy csináltam.
persze biztos sok kibelezős horrorfilmet láttam tavaly nyáron vagy nem is tudom, lehethogy tényleg sorozatgyilkos lesz belőlem és a fél világ üldözni fog. addigra majd eluralkodnak mindenhol a mutáns biozöldségek és a könyvek is újra fontos szerephez jutnak, házakat építenek majd belőlük valamikor a 21. század közepén például.
mindenestre bizonyítandó a bennem szunnyadó gyilkost, ma gigantikus, fejetlen embereket ábrázoló szobrokat mutatok a kedves érdeklődőknek, ott fent meg lehet tekinteni a képet róluk.

hát ilyen és ehhez hasonló izgalmak történtek velem, láttam ma egy mesefilmet amiben egy gonosz kislányt bezárt egy kutya, egy malac és egy macska közös erővel egy szerszámos házikóba.
szerintem az agresszió már kisgyerekkunk óta bennünk él és növekszik, a szezám utcában is gyakran verik egymást a figurák, de legalábbis minden második részben történik valami baleset vagy verekedés.
ma este pedig egy csodálatos magyar krimisorozat aktuális epizódjában két gimis fiú felgyújtott egy hajléktalant a parkban.
(ez kezd úgy hangzani mintha a hétfő esti kék fény című bűnügyi magazin előzetesét közöltem volna most... hehe)