kapcsford

már nem tudom mit akartam írni a múltkor.
fura emberekkel hozott össze a sors, sokat munkálkodtam a héten és nem tudok dűlőre jutni egy fontos kérdésben. a fura emberek egyike amúgy a dűlőre jutás alanya is egyben. a munkálkodás része a hétnek nagyjából el is vette az időmet minden mástól, habár popcornt enni és kávézni azért sikerült. ezutóbbit viszonylag gyakran teszem egyébként, ma kétszer is. az egyik félig románcos volt, a másik fázós. a románcosság bizonyos fokig a nagy kérdés része, ugyanis nem tudom mit akarok egy embertől, azt se tudom ő mit akar, azt pedig végképp nem tudom hogy akarok-e egyáltalán valakitől is valamit. lehet hogy nem. lehet hogy nem kellene gondolkoznom rajta, még ennyit se. voltam színházban is, majd izgalmas tárlatvezetésen, később tőlem szokatlan dolgokról nyilatkoztam tőlem méginkább szokatlan módon.
azthiszem képtelen vagyok most normálisan nyilatkozni az eseményekről, nyilván azért mert túlságosan sokminden történik mostanában ahhoz, hogy kiválasszam közülük az említésre méltókat. idegesítően sokszor használom újabban a 'nyilván' szót, amivel azthiszem legfőképp magamat kergetem őrületbe.
tegnap magamban beszéltem