falling

eltűnt egy régi post. most először lenne fontos hogy meglegyen de nincs. lehet hogy nem is történt meg. lehet hogy sosem voltam moziban, sosem láttam azt a filmet, sosem létezett az az ember akivel azthittem hogy ottvoltam, sosem forgatták le a filmet, és a benne emlegetett festő sem létezett valójában. kétségbeejtési listán ez az eset 5-ből 3 pontot kap.

még egy órát kell addig eltöltenem hogy ma már biztos ne aludjak el.
igazból aggódom kicsit. van egy nő az életemben, aki most arra készül, hogy picasso módjára festékbe fulladjon de ez az én ötletem volt, nem lophatja el. mérhetetlenül megsértődnék. és nincs kedvem megint fekete ruhákban mászkálni, smink nélkül, fagyos kezekkel, gondolatok nélkül.

elárulom, hogy tegnap délben kezdődött szánalmas soroaztfüggővé-válásom folyamata. a 7. epizód után ettük meg a sütit. a 10. és a 11. között rohantunk le cigiért a boltba. a 22. közben sütöttünk pizzát. a 28. rész után pedig már legalább 5 évvel idősebbnek éreztem magam. mindezt ő és én vittük véghez, valamint csendestársként még emma az óriás plüssoroszlán.

nem emlékszem írtam-e már hogy a hundertwasser megnyitón a táncoslányok olyanok voltak mintha az almodóvar filmemből ugrálták volna oda magukat a színpadra. nem bántam hogy ottvoltak.
ami a képeket illeti, valami csoda is történt odabent, azaz a csoda fele ekkor, a másik fele egy péntek esti lépcsőnbeszélgetés eredményeként született meg. a csoda pedig az hogy visszaszerzem a borítékban elajándékozott tehetségem és folytatom ott ahol már ki tudja miért maradt abba valami.

és nem tudom mit mondjak a radiohead albumról

és túlságosan rettegek egy budapesti kórházban esetlegesen történhető dolgoktól ahhoz, hogy tovább folytassam az írást