poses

rég volt olyan hogy nem akartam felébredni reggel. rég álmodtam ilyen reménytelenül lehetetlen dolgokról. mármint csak annyira reménytelen, hogy nem volt benne semmi természetfeletti és mégsem fog soha megvalósulni. és az a fél óra reggel, amikor visszaaludtam, az is több órának tűnt.
valami lehet hogy nincs rendben az időérzékemmel újabban.
és ebből az egész szünet dologból is alig maradt valami, nemtudom mivel töltöttem az időm, de nagyon csúnyán elszaladt. ráadásul borzasztó hogy ilyenekről értekezek most.

lassan 24 órája tart a rufus wainwright őrület ebben a szobában.
festeni persze nem volt időm.
és vennem kellene magamnak egy régi gyárépületet műteremnek. csinálnék gipsz szobrokat is végre.
ma jogi szakzsargonokat tanulmányoztam egy olyan festmény kapcsán amit nem biztos hogy híres festő festett, de ha mégis akkor még feltétlenül azelőtt, hogy pestisben meghalt volna. meg aztán csomó kortárs is festett hasonló képeket, de én már nagyon rég elköteleztem magam ennek az úriembernek.
a régi képtár meg tele van csúnya, betegesen fehér bőrű, lányos arcú, felnőttnek öltöztetett kisfiúkat ábrázoló festménnyel és biztos hogy meg fogok őrülni ha újra fizetős lesz az állandó gyűjtemény.