king of the...what?

pár napja a volt kerámia tanárommal álmodtam. hosszú ősz haja volt, szalmakalapot viselt és egy olyan buszon ült aminek nemvolt felhúzható az ablaka azthiszem ilyen afrikában játszódó filmekben szokott hasonló lenni. én valami véletlen folytán mentem be a volt sulimba ahol épp nyíltnappal egybekötött kiállítás zajlott. minden olyan friss volt és új. borzasztóan irígy voltam azthiszem.
kezdek megbékélni a lehetőséggel, hogy január végétől újra itthon lakjak. elek, a kedves festőállványom amúgyis rettentően hiányzott, ráadásul itthon attól sem kell tartanom hogy a szomszéd ablakból valaki kukkol miközben fürdök.

hiányzik a régi humorom, a régi kolesz-szobám illata, a minigolfpálya és matekházik írásával töltött reggelek a vonaton. viszont megtaláltam a pár évvel ezelőtti lila télikabátom.
az elmúlt pár napban megtanultam helyesen következtetni és bizonyos típusú mondatokat logikai egységekké formalizálni. ez az egész még izgalmas is volt, főleg hogy minél több idő telik el a vizsga óta annál jobban emlékszem a fogalmakra és szabályokra. volt egy olyan perverz gondolatom is hogy jelentkezem egy januári időpontra is és megírom újra, hátha mégjobban sikerül.
persze minden esély meg van rá, hogy ezt azért nem fogom megtenni...

így karácsony környékén kezd kikristályosodni előttem, hogy mennyi mindent elcsesztem ebben az évben éshogy mennyi klassz dolog történt ugyanakkor velem. nemtudom ezeknek a rádöbbenéseknek mennyi köze van a karácsony tényének, mindenesetre fontosnak tartom még megjegyezni, hogy amilyen kevés időm volt idén a zsongásra és a készülődésre, olyan sok időt töltöttem csendes magányomban a szobában ülve valamilyen vizsgára való készülés álcája mögé bújva azon gondolkozni hogy vajon ha így folytatom mi lesz velem három hónap múlva.

az biztos, hogy több időt fogok alvással tölteni