cefixim-trihidrát

nemtudom mikor találkoztam utoljára emberekkel. mármint így a barátaimmal azthiszem.
el vagyok zárva a világ elől, mint a filmekben ahogy a fertőző betegeket ilyen nylon-falú szobába zárják és csak szkafanderes öltözetű agykutatók látogatják meg - na valahogy így érzem magam.
még az albérletből is hazamenekültem miután közölték velem hogy jelenlétem ebben az állapotban a továbbiakban nem kívánatos. orvoshoz is elmentem, pedig velem született ösztön az orvosokat nagy ívben elkerülni.
szóval most így itthon. lemaradtam tegnap arról hogy az egyik szemináriumon egekig magasztalta a tanárnő az elemzésemet, épp ezekben a percekben pedig a kedvenc reneszánsz órámról maradok le... nemtudom hogy fogok így levizsgázni, de jelezném mindjárt vizsgaidőszak.
a hétvégét nem töltöm négy fal között, tehát gondolom jövő hétre újra lebetegszem majd he-he.
23-án rufus koncert, jegyet kellene vásárolnom.
kezdek elfáradni, ki akarok szállni a körhintából úgy, hogy közben nem maradok le semmi fontosról.