yesterday

itthon olyan jó illat van mindig. általában a szobámhoz felvezető lépcső utolsó néhány lépcsőfokán a legintenzívebb az illat-élmény. nagyon szeretem ezt az egészet és mikor ittvagyok nincs kedvem sehová sem elmenni. elköltözni főleg nem. jó itt.
de igazából van egy másik kép is így a fejemben, amiben valami pici kedves lakásban lakom a nagyvárosban egy sokemeletes társasházban, néha egyedül - néha nem, ez mindig az adott pillanat pozitív avagy negatív hangulatától függ amiben épp fantáziálok.
igazából borzasztóan rettegek tőle hogy egyedül maradok, gondolom ezért erősödik az utóbbi pár napban a meg-akarok-házasodni érzésem. nem mintha esélyem lenne ilyesmire, de legalább gyötörhetem magam valamivel.

az írás sem megy most annyira, pedig annyi mindent szeretnék még elmondani. például azt hogy milyen boldog voltam tegnap röpke fél óráig amikor kitekeredett pózban ültem egy széken és kedves dolgokról fecsegtem. utána azthiszem annyira nem fecsegtem csak nevettem és figyeltem az embereket akiket azthiszem eléggé szeretek egyébként. hazafelé napocska nevű kalácsot ettem. olyan párkapcsolatot akarok amiben fél szavakból is a másikat, és ha szomorú vagyok mindig kapok napocska-kalácsot. ez a kalács a világ legfinomabb reggelije.

kezdek ilyen suli-párkapcsolatok-gasztronómia vonalon stagnálni színvonalilag úgyhogy lehethogy valami nincsrendben. vagycsak énis unalmas ember lettem végre. taps.