margit sziget

a vonaton hazafelé ma azon gondolkoztam, hogy ki is volt az aki azokat a day by day i think about the future feliratú szalagokat hímezte. a név még mindig nem jut eszembe, pedig nagy terveim voltak vele kapcsolatban. viszont lehet hogy ez a művész ma nem is létezik. most csak a mondaton jár az eszem. day by day i think about the future. és kicsit elkeserítő rájönni hogy én is folyton csak ezt csinálom. tegnap nagyon sokat tanultam valakitől, aki legkevésbé sem akart hozzám tanító szándékkal beszélni. ma hazaértem és nyomogattam a billentyűket a hugom szintetizátorán, a hangokat pedig hozzá képzeltem. ez volt a napom legjobb része. tegnap sok butaságot is csináltam, ma salátát ebédeltem, mostam, telefonáltam és cápákról álmodtam valamit.
még mindig szeretnék hegytetőn sátorozni, sakkozni és kakaót inni egy kedves helyen, jó lenne azt csinálni amit tegnap is, de azért itt is nagyon jó most. van valami a levegőben ma este amit nagyon szeretnék megölelni.