[no title]

mostantól ha reménytelennek érzem a helyzetet mindig inkább elmenekülök egy napra bécsbe és kicsit rendbe jönnek a dolgok egy rothko kép előtt ücsörögve. abból pedig nem vonok le messzemenő következtetéseket hogy most az utat követő és megelőző napok szinte ugyan olyanok.
tényleg úgy érzem, idén minden csak elkezdődik, aztán egy idő után megfagy körülöttem az élet és nem folytatódik tovább. az egy dolog hogy én sem fejezek be semmit, maximum a szemináriumi dolgozataim, de rengeteg olyan dolog is csak úgy lóg a levegőben már borzasztó sok ideje amik tőlem egészen függetlenek.
nem is tudom mit mondhatnék még, talán semminek sincs most értelme. talán ha nem lennék épp lázas, értelmesen telne a napom valahol egy könyvárban vagy egy kávézóban például.
festeni is szeretnék újra, de túl sok őrült művész van mostanában körülöttem és félek hogy ugyan azokat a hibákat követném el egymás után, mint ők.