átlagos nap

ma vásároltam avokádót, egy csodaszép kendőt, sok salátát, valamint egy újabb teljesen haszontalan ruhadarabot. az egyetem pompásan alakul, nem megyek el az egyik vizsgámra és ettől az elhatározástól sokkal boldogabb lettem. egyébként kiborultam a szabóervinben, az a könyvtár olyan mintha egy őrültekről szóló film forgatási helyszíne lenne. viszont öt perc alatt három ismerőssel is találkoztam a polcok között. a galériában tisztáztam a dolgaimat, kaptam papírt, persze nem azt amiért mentem, jövő héten megnyitó, augusztusban meglepetések.

később, miután nosztalgiáztam egy parkban, megtanultam a sok egyforma lány nevét, sőt még beszélgettem is velük. itthon a téren megint volt szerencsém az én kis tizennégyéves őrültemhez, akinek nyilván legyőzhetetlen kényszere van arra hogy rámijesszen és megfogdosson amikor csak meglát. ez pompás dolog. régen labdázni meg bringázni jártam a térre most pedig rettegek egy kiskorútól. fényes nappal is.
ma este ennek a remek embernek a tiszteletére csupa borzalmasan rossz számot hallgatok. taps.