písz2

életem legjobb vizsgaidőszaka ez eddig. habár eddig sem kételkedtem abban, hogy jól választottam egyetemet és szakot, de egyre biztosabb vagyok benne hogy van ebben valami igazán nekem való. persze nehezen indulnak a dolgok, egy-egy vizsgára való felkészülés is viszonylag sok kávé elfogyasztásával, kevés alvással és rengeteg idióta álommal jár együtt, de amikor túljutottam a krízisen (jelen esetben azon az alapvető tételen, hogy nem különösebben szeretem a középkort) akkor minden rendben van. a korábban rémisztőnek tűnő sokszáz kép egy idő után kedves ismerőssé válik, igaz hogy magamban beszélek miattuk, de tudom hogy kik ők. az összes tippem helyesnek bizonyul és most is csak azért futkos a hideg hátamon mert belegondoltam, hogy mi van ha azért bízom most el magam ennyire hogy holnap annak rendje s módja szerint alaposan elszúrjak mindent?

de lehet hogy nem kellene most gondolkoznom inkább
így semmi. fekszem a földön és nézem a plafont