semmi

nagyon közel van hozzám minden. görögország is és az új emberek. határidők és feladatok amiket még mindig nem csináltam meg. egy pici papírdobozba vagyok bezárva, aminek minden oldalán van valami üzenet, jók is és kevésbé jók is. de sosem tudok teljesen hátatfordítani egyiknek sem. ebben a dobozban mozogni sem lehet igazán. enni sem. csak kávézni.
de ha becsukom a szemem tájképeket látok, nagy fákat és apró ösvényeket. néha viszont xix. századi házakat és legszivesebben mindbe beleköltöznék pár napra. mindenkit megértek. tényleg. ez lesz az eddigi legbékésebb vizsgaidőszakom, megértő leszek mindennel és mindenkivel kapcsolatban. persze ez nem jelent semmit, lehethogy rémesen fognak sikerülni a dolgok.
de nem érdekel. semmi sem érdekel valójában.