már csak egyet kell aludni

túl sok mindent kellene ahhoz mesélnem hogy elégedett legyek magammal. mivel ez mára teljesen reménytelen, így inkább marad az, hogy megint leveleket írogatok embereknek a múltamból, megnézem azokat a filmeket amiket már legalább tízszer láttam és megállapítom hogy a notting hill olyan mintha párizsban lenne. bárcsak már február lenne és újra útnak indulhatnék, legalább ennyire messzire, másra nincs nagyon remény, hisz a Faroe Islands túl messze van és túl sok pénzbe kerül, legalábbis most. de oda egyszer mindenképp. olyanok a házak amikről álmodni sem mertem még soha.

párizsban rá kellett jönnöm hogy én tényleg nagyon szeretem a házakat, valahogy bennük van minden olyan ami számomra fontos. nemhiszem persze hogy ehhez komoly filozófiát kellene kitalálnom, épp elég ha én tudom miért van minden így ahogy.

ma többek között ezt mulasztom egyébként és minél erősebben próbálok nem erre gondolni annál inkább rosszul érzem magam amiért nem stoppoltunk és nem voltunk elég bátrak ahhoz hogy szállás nélkül nekivágjunk egy másik városhoz egy másik országban, éjjel. pontosabban én nem voltam elég bátor. még mindig nem. afrancba. megint túl sok minden van itt körülöttem és maximum a negyede olyan dolog amivel szeretnék is foglalkozni az elkövetkező másfél hétben.

azthiszem holnap mesélni fogok majd.