grey and gold

ilyen, és ehhez hasonló képek társaságában töltöttem a hétvégém. meg az egész elmúlt hetem. néha ettem közben almát és mosolyogtam az emberekre, szerdán szaloncukrot ettem egy kiállításmegnyitón, aztán teáztam a trolimegállóban és kérdéseket írtam egy füzetbe.

rá kellett döbbennem, hogy még mindig nagyon szeretem a színeket és minden olyan feladat, ami első nekifutásra nem kecsegtet túl sok jóval végül valami egészen izgalmasat rejt magában. megkedveltem az xviii. századi angolokat is, felfedeztem valami egészen legyűgöző ívet gainsborough-maulbertsch-rothko festészetében, ja és tagja leszek a wagner társaságnak és lesz operabérletem. persze igencsak sokmindent köszönhetek rufus wainwrightnak, émile zolának és annak a csomó ismeretlen nőnek a xix. századból. csütörtökön simone de beauvoirt szerettem, és a mandarint, és az esőt, és az apró fényeket amik whistler nocturne-képeire emlékeztettek.

jövő nyáron biztos hogy fogok könyvet is írni.

meg majd kiállítást is rendezek ezekből a jó érzésekből.