hóvihar

van egy max richter szám, az a címe hogy last days. egész nap ezt hallgatom és minden bennevan.

azt álmodtam, hogy egy óriási nagy építmény majdnem legfelső szintjén ültem már nemtudom kik társaságában, de fürdőruhában és néztünk lefelé a félelmetes mélységbe, ahol valakinek a szalagavatója volt. fogalmam sincs kié mert annyira magason voltunk hogy az emberek csak apró fekete-fehér pöttyöknek tűntek. először nagyon megijedtem attól hogy esetleg lezuhanok, mert nem is értettem miért vagyunk ott fent. aztán ottvolt egy fiú, akit nem is ismertem, viszont aki fogta a kezem mikor elaludtam, hogy ne féljek.
régebben álmodtam mindig hasonlót, amikor szürkeegér voltam a gimiben és nem szerettem az embereket de titokban mindenkit ismertem. akkor az volt a visszatérő álmom, hogy a suli udvarán lévő, több méter magas fák között kifeszített függőágyon kell aludnom, mert odalent nem biztonságos.

rájöttem, hogy csak ebben a szobában tudok gondolkodni. mármint ha máshol vagyok, valahogy úgy érzem igazán nem lényeges hogy én mit tartok fontosnak. egyedül itt számít.

bárcsak holnap reggelre ugyan olyan nagy hó lenne itt is, mint new yorkban. ha egyszer beleőrülök valamibe, biztos hogy csak ebben a szobában leszek hajlandó megnyugodni, hópelyheket fogok kivágni fehér papírból, rózsaszínre festem majd a plafont és ráragasztom őket. hogy itt mindig tél legyen.