nevermind (what was it anyway)

én nem tudok írni többé azthiszem.
úgy érzem magam mintha meghaltam volna a hétvégén és minden ami most történik az csak valami túlvilági televízió "mi lett volna ha..." című műsora lenne amit szőlő evés közben nézek valahol ahol már nem is létezem. lehet hogy simone de beauvoir túl nagy hatással van rám egyébként, rengeteg olyan moment volt hétvégén ami olyan volt mintha vele beszélgetnék.
legtökéletesebb pillanatok: 1, 2 és 3

én csak megölelni tudom az embereket, többet nem adhatok. szerencsére az éjszakai busz is mindig jó felé megy, így bármikor hazamehetek aludni amikor kedvem tartja.