T in the living room
ma a T betűs zenék napja van. ez az a nap amikor telefoncsörgésre ébredek, munka-ügyben hívnak ami NAGYON jó. időpontok és lehetőségek tengerében úszom most. tegnap nosztalgiáztam volt osztálytársakkal, akik semmit sem változtak csak öregedtek. már betegségekről és műtétekről is beszéltünk mintha legalábbis a 30 éves érettségi találkozónk lett volna pedig nemis. mindig szembesülök vele hogy mennyire fiatalok is vagyunk, mégmindig elkérik a személyinket ha sört rendelünk. van egy lány, aki nagyon hiányzott és most újra belecsöppentünk egymás életébe. viszont nem tudom mit akartam neki mondani pedig valami nagyon fontosat. és ez most olyan érzés mint amikor valami szúr a szememben de nem találom a szempillát. új fejezetek indulnak ezen a nyáron, ami nem jelenti azt hogy bármi korábbinak vége lenne. hétfőtől életem legkomolyabb munkája kezdődik, közben pedig nagyon úgy tűnik hogy el is költözöm. megint. listákat kell írnom a szükséges dolgokról és át kell néznem az eddigi listákat. közben folytatom a kutatómunkát és lankadatlan lelkesedéssel találkozom az emberekkel akikkel mostanában remekül megy az a kommunikációnak nevezett dolog amivel eddig komoly problémáim voltak.
ma megint olyan szürke nap van, ami nem az a hétköznapi értelmben vett komor szürkeség, épp ellenkezőleg, inkább valami olyan ami tele van meglepetésekkel. mint a szürke póló szines gombokkal. olyan. pont olyan. az ilyes napok szoktak olyan estékkel végződni amikor még vizesek az utcák de már nem esik, mindennek sárga szine van az utcai lámpák fényétől, és bejárjuk gyalog az egész várost. megint nem vagyok álmos, éjjel jönnek a legjobb ötletek, éjjel vagyok a legvidámabb és legelevenebb, olyankor a legizgalmasabb minden könyv és film, olyankor a legjobb levelet írni és sajtot enni, olyankor a legjobb egyedül lenni vagy valakivel borozni egy parkban és iszonyú sokat beszélni.
posted by nagyon kicsi bobek @ 15:13
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home