countdown

szeretem azokat a napokat, amikor már a nap közepéig több dolgot csináltam, mint azokon a napokon amik nem ilyenek. mármint igazán kellemes érzés felsorolni délután fél kettőkor, hogy már ebédeltem is, kávéztam is, teáztam is, átnéztem a 17. századot képekben, olvastam a vizsgára a konyhában, hajat is mostam, levelet is írtam, satöbbi. néztem repülőjegyárakat is.

hát már csak két nap, vagy maximum három és kezdődhet egy újabb fejezet, ami valaminek a végével kezdődik, például feltételezhetően soha többé nem lesz órám csinostanárúrral, amit valahol sajnálok is, de ugyanakkor azt is jelenti hogy csupa újdonság várható ezután. néha úgyérzem mintha évek óta csak a barokk festészetről tanulnék.

továbbtekertem az írógépemen a tintaszalagot és most végre működik valamennyire. kedvet kaptam hozzá énis. szeretem amikor csilingel a sorok végén. mostanában főleg mások hatására kapok kedvet valamihez, remélem ez nem jelenti azt, hogy nincsenek saját gondolataim. mert szerintem vannak, például álmomban egy óriási nagy házibuliban voltam valami félig-mediterrán helyen és egy félelmetesen hosszú kőcsúszdán csúsztam bele a második emeleti erkélyről egy medencébe ami már egyébként nem is a mediterrán helyen volt, hanem simán csak a váci strandon.