itt nyugszik betty brown

elmesélem milyen izgalmak történnek velem manapság. reggel például majdnem vettem porcelántojást reklám áron. azaz azt mondták hogy akarok venni, én pedig majdnem el is hittem. a villamoson meg voltak ilyen nénik és csodálkoztak mert mekdonálc színű voltam. aztán átadtam a helyem.
a vonaton mögöttem két hölgy arról vitázott hogy a barátnőjük az elmúlt este vajon az altatótól, a nyugtatótól vagy a kettő együttes alkalmazásától hallucinált-e inkább. amúgy iskolába mentek, mint minden szombat délelőtt. ja és vettek ebédet a perecesnél. mindent kihallgattam.
holnap megyek kiállítást mustrálni. csak úgy bolondságból.
kedden minigolfoztunk, és bár king-kongot nem találtuk, majdnem olyan volt mintha éjjel-nappal fiatal lennék. tényleg.
i was a ye-ye girl
apró szokásokat gyűjtök az emberektől. d mindig kihúzza magát ha rámnéz és összeráncolja az orrát nevetés közben, m a kisujját rágja vagy tapsol és azt mondja hogy na, b nappal a szemét dörzsöli, álmában pedig remeg, do úgy megy mint egy mesefigura és ha igaza van aztmondja hogy yess, a reggel 3 albertkekszet eszik a kávéhoz és ébredés után közel 10 percig meg se szólal, n gyakran megfogja a kezem mikor integetek, t szeret pogácsát enni és a jó történeteket gyorsan mindenkinek el akarja mesélni, kd magáz és ha boldog valamiért akkor ugrándozik, f mosolyog és pukkedlizik mikor találkozunk, z kezében mindig van valami papír, amit aztán sosem gyűr össze. a hugaim pedig sosem akarnak elengedni sehová. úgy megölelnek hogy mozdulni se tudjak.

más: igazi sportlady lettem ám. tai-chizok és minden este futok. tavaszi szünetben pedig sokat biciklizem majd. nemtudom mi ütött belém, de üthetne gyakrabban is. a végén még vékony és izmos leszek. őrület.

felütés

ma este egy kicsit megint szédülök. gondolatokkal játszom. nosztalgiázom és tervezek. van egy kék bukósisakos figura, pont nem olyan mint egy lovag de azért megölelném. már a nyelvem hegyén vannak a mondatok, csak nemtudom kimondani. mindenesetre azért sokkal bátrabb vagyok mint eddig bármikor. remek.
nagyon szép képek lesznek a falamon, hamarosan.
emlékek a cukrászdából.
ha majd nem fogok annyit utazni, egy óriási kuncogó kanapén szeretnék heverészni, festékszagú szobában, könyvekkel körbevenni magam, félig kipakolt kofferek is lennének, egy doboz tele levelekkel és üzenetekkel, maradék régről, lenne ott sok papír az izgalmas szavak feljegyzéséhez, meg az írógép és egy pohár szines víz.
megtanulok szép tortát sütni

kunyhócska

bácsik

régi pajtások

7:52-t mutat az órám. villog is. ennyi ideje vagyok itthon. mindjárt lefekszem a szőnyegre, hogy visszatérjen minden ami ehhez az szobához tartozik.

mostanában sokfelé jártam. ha nagyleszek tényleg nagyon okos leszek. és nagyképű.

remek lesz. remek.

sokat fogok utazni

nyáron megtanulok vezetni és veszek magamnak egy vespát.

ilyet se éreztem még soha: várom a nyarat.

kérem vissza

mindigis szakállas bácsi akartam lenni. persze a lényeg nem ez, hanem hogy az elmúlt két hétben nemtudom mi történt velem. esetleg pontosítok, két dologra mégis emlékszem. tehát kíváncsian tekintettem ki a selyemszalagok közül mint odafent a bácsi és ettem sültkrumplit az esőben. ennyi. a selyemszalagok meg a kisgolyós fagyi miatt majdnem visszatért valami régi jó érzés. ilyen nagyonjó. csak forogtam forogtam körbekörbe, az ilyet nagyonszeretem, olyan is volt mint amilyet álmodni szoktam, hangtalan békés repülés a házakfelett. valaki mástól ezt látni... félelmetes.
régen tételesen felsoroltam egy naphoz/programhoz/eseményhez tartozó tárgyakat esetleg helyszíneket hogy később aztán ezekről minden csöppnyi részlet eszembejusson. jó lenne mostis ezt tenni, péntek délután sültkrupli és ócska kofferek az út szélén és eső meg a régi sulim, az antikvárium ahol újra és újra idegenként néz rám a bácsi és zöld mentolos cukorka a könyvhalom tetején, vissza kell mennem megvenni azokat az alföldi tájképes diákat. nos nagyon béna kis bejegyzés lesz ebből, de nem is érdekes, nekem mindegy.
éjjel selyemszalagok között fogok álmodni, nehem valahol északon kellene élnem ez már egészen biztos, jólesz majd.
borzasztó fáradt vagyok, de valami elcseszett módon azért elégedett.
már nincsenek mesefigurák az egyetemen, csak egy rendkívül csúnya etruszk szobor, sok ember aki tud latinul és megtöbb aki nem, mindig sietek haza teát inni aztán alszom egy picit. délután. éjjel nemannyira. vagy nagyon nem. mint ma. hiányzik az itthon meg a hülye rajzházik, michelangelot másolni mármegint.

történhetne most valami... olyan mint régen

kakaós kiflit szeretnék rajzóra előtt vásárolni a kisboltban