how to

még négy hét és repülök
hamár az elmúlt fél év során nemsikerült megtanulnom repülni, majd ők repítenek. fújni fogja a hajamat a szél és nagyon okos leszek mire visszaérek. ha esetleg nem szökök el félúton.
nyáron egyébként újra dolgozni fogok, haha ugyanott ahol eddigis. elég mókás lesz, egy ugyanolyan nyár mint tavaly. demégsem.
ma megyek kedvenckönyvtárba, ahol természetesen nem fogom megtalálni a remek ikonográfiai indexek remek cd változatát. aztán kiállításmegnyitó, megint nem az enyém de ezen ugye meg se lepődünk, szóval lesznek képek a falon azaz fotók inkább vagy olyasmik. kár hogy sietnem kell, le fogok szokni a kávéról azaz a mértéktelenségről, újabban rettegek a koffeintől.
egyik éjjel nagyon rémisztő dolgot álmodtam, volt benne sorozatgyilkos is és titkos földalatti búvóhely, meg az udvarunk, diófával, egy őrült rendőr és egy megszállott akcióművész, aki nem mondom meg hogyan rajzoltatott másokkal
azt mondtam álmomban hogy ha így haladok meg fogom utálni a modern művészetet.
igazából ettől ijedtem meg legjobban reggel

most megint megyek eltűnni

get me away from here

ha kinézel az ablakodon mit látsz?
mertén mostanában csupa izgalmas dolgot. ez az egész igazán remek játék.

vizsgaidőszak elkezdődött mármegint. a felén túlvagyok. de nem a nehezén. mondhatnám hogy nemszámít, de perszehogy számít. és aggódom is és éjszakázom és őrültenolvasok. ami jó mert néha kell pihenni és olyankor kinézek az ablakon. felhőkröl hadoválok, fecskékre lövöldözök és úszni akarok a levegőben. ha ottvagyok valahogy a nyár-érzés is JÓ-nak tűnik ami szokatlan. főleg innen nézve. most nemolyan. de ott !

még nincs tervem arra nézve hogy milesz, de egy biztos: valamire nagyon készülök.
nem merem elmesélni nehogy hirtelen köddé váljon az egész
csoda

bárcsak tudnám hogycsináltam

dull

björk antonyval énekel

hátén itthon már nem is tudok tanulni. holnap gyorsan el is utazok innen és sokideig vissza se jövök. elég rosszlesz. megint meg fogom utálni a kávét.
úgy szeretnék nyáron költözni, lehethogy lesz hozzá sárga kanapé. (köszi)
ha a költözés meglesz, borzasztósokat fogok aludni. meg még sok tervem van.

éjjel azt álmodtam, hogy esik az eső és kopog a tetőn a fejem felett. sötét van és egy vendég érkezik hozzám a tetőn. aztán ugrándozok is egyik tetőről a másikra, néha pedig repülök. még mindig sötét éjszaka van, de néhol sárgán világítanak lámpák.

a héten volt az utolsó tai-chi órám és meditáltunk ilyen neonszínű matracokon fekve. olyanvolt mint a harcosok klubjában a csoportterápia. de nemvolt segítő állat. csak doboz amibe beletettünk minden rosszat és elégettük. aztán bementünk egy ajtón ami egy mezőre nyílt, minden zöld volt aztán megöleltem egy kedves embert. majd visszamentem az ajtón a tükörterembe és újra ott feküdtem a neonszínű matracon.
azóta rendkívül kiegyensúlyozottnak kellene lennem
máris máris

I still exist

az én szemem olyan, mint egy mikroszkóp. valahol a fejemben van ilyen kis tekerője, amivel tudom élesíteni és homályosítani a képet. igazán profi kis szerkezet. és nem szeretném ha elromlana. (pedig el fog)

tegnap nagyot csalódtam a vonzó emberekben. megint? haha
de legalább biztos hogy nem vonok le messzemenő következtetéseket ebédekből ezentúl. persze most olyan igazi lányos hisztit csinálok, ilyenre úgyis rég volt példa.
hagyjuk

ami elveszett tehetségemet illeti, megnyugtatásképp közlöm sosem volt olyanom. bár néha nagyon jól esett elhitetni másokkal hogy de. egyszer lesz egy meglepő kiállításom, nemtudom mit állítok majd ki, de remek koncepciója lesz, hamáregyszer úgyis megtanulom addigra, hogy hogyan kell... atrocity exhibition
és meghívom a festőfiút is és elbűvölő leszek és rá se fogok nézni. na
this is the way.
this is the way, step inside.

néha azért úgy visszaadnám az összes vonzó embernek azt a sok gonoszságot.
remek lenne.
elefánt jelmezbe bújnék és őrületesen hamis hangon énekelnék. ordítanék le a helikopterről.
mint betty brown

holnaptól játszom vizsgaidőszakosat. aztán meg kell tanulnom sakkozni.
nincs több mondanivalóm

edwin

azért az most eléggé kétségbeejt, hogy nem csináltam semmi olyat a hétvégén ami a "kötelességem" lett volna. ebből egyenesen következik az, hogy holnaptól kezdve semmire sem lesz időm ha be akarom hozni az elmaradásokat. és még zht is írok meg ilyenek. ma pedig meg kell úsznom egy latinórát. a terv a következő: amit megérkezem az albérletbe, bevetődök a pihepuha illatos ágyamba és ki sem kelek onnan holnapig. csak jussak el odáig. azthiszem a vonaton is aludni fogok.
nade. azért megkellhagyni egész jókis hétvége volt most. pénteken siettem haza, aztán pest és nemjöttem vissza, megúsztam egy vihart és alig több mint 3 óra alvás után újra itthon itthon. német szöveg fordítás vs. biblia olvasás. szupi program. aztán pest buda csoki meg hülye energiaital. fáradt voltam de egyre jobbkedvű. bécs remek volt most, legalábbis abból a nézőpontból ahogy én láttam. a kedves hotelrecepcióstól kezdve a rengeteg "ingyen" újságig. végülis jólment az elszökés. a kocsiban biztos aludtam, félig zenét is hallgattam és próbáltam meggyőzni magam arról hogy miért ne aludjak el igazán. féltem hogy nem ébredek fel soha.
a koncert is jókedvű volt, nem bántam meg, sőt. főleg hogy néhol cukorkából volt a fal. előtte meg az a fiú arról énekelt hogy please buy my book.

csak azért sikerül ilyen bénán az élménybeszámolás mert már tényleg igazán fáradt vagyok.

happy mondays - 24 hour party people kedvem van
később írok normálisan
nem ma

hours

nagyon álmos vagyok

de esik az eső

és nemtudok aludni

i remember nothing

nem is tudom mikor ittam utoljára forró kakaót. de most fogok.
egyébként nem történt semmi, azon kívül hogy mostanában gyakran halnak meg emberek így félig-a-közelemben.
tegnap viszont a maga meglepő módján azért elég jó napom volt, reggel korán keltem voltam az egyetem könyvtárában, aztán vonat, csomagmegőrző, múzeumi könyvtár kevés ideig és szokatlan bejáraton, majd mégegy könyvtár ott sok ideig voltam, és még jól is éreztem magam. a fénymásolókezelő ember azthiszem elton johnra emlékeztet leginkább. meg véletlenül ottvolt a csinos tanárom. utána ebédeltem, ültem egy padon és hallgattam valami gimi nyitott ablakán keresztül a ballagási énekeket. sok bogár volt úgyhogy beültem kávézni, ahol szintén temérdek időt eltöltöttem, közben készülgettem a hétfői produkciómra. amivel jelenleg is foglalkoznom mellesleg. végülis jólesz meg érdekes csak közel sem arról fog szólni amiről igazán kellene. de montaigne néha szimpatikus. néha idegesít.

ha ilyen időjárás lenne még sokáig és nekem nem kellene a közelgő vizsgáim miatt aggodalmaskodnom, akkor baromijól érezném magam. és azbiztos hogy ugyanúgy joy divisiont hallgatnék mint most.
csak így feküdnék.

ennyi

jaés láttam a pókember 3at premier előtt valami ingyen jeggyel. mármint nyertem. jó, mi? én is irígyelném magam. nem. mozi után persze lekéstük a metrót és egy órát ültünk az újpesti állomás zöld padján, nagyon fáztunk és csokis sütit ettünk. ezvolt. a film nagyrészére más most nem emlékszem. volt benne egy fekete ufó-izé ami zselé állagú volt mondjuk és így ugrálni is tudott. azt viszont tényleg nemtudom hogy hogyan jutott haza pókember meztelenül a templomból
lehet hogy jobb filmre kellett volna jegyet nyerni.
az ópium viszont tetszett a múltkor. olyan volt hogy hideg lett tőle a kezem. ami jót jelent.