life is beautiful. really, it is. without it you'd be dead.

xiu xiu - support our troops amiről a rules of attraction jut eszembe. olyan furcsa az emberek hangja. van akinek nincs is. a Bácsi csupa meglepő dolgot mondott szerda este, nem is gondoltam még bele mennyire igaza lehetett, eléggé zavarban voltam. ez a szám lehet hogy inkább gummo, amikor azt mondja benne hogy tummler sees everything. some say he's downright evil. he's got what it takes to be a legend. he's got a marvelous persona. erre emlékszem. a hangjára.
azthiszem akkor felejtek el igazán valakit ha már a hangjára sem emlékszem.

remélem sosem süketülök meg

megint nem vagyok álmos. és még sokáig nem is leszek az. mézestea, takaró, film. vagy csoki a kádban.

szerdán láttam egy igazi mesefigurát. amikor ültem a teremben és néztem ki a nyitott ajtón láttam ahogy a szines csíkos pólójában elszaladt
ő egy titokzatos mesefigura. azthiszem k betűvel kezdődik a neve

now we're photogenic

volt az a mese régen, (azthiszem valami francia, és az élet szó szerepelt a címében) amiben a vörösvérsejteket kis vörös emberkék szimbolizálták, akiknek kenguruzseb szerű valami volt a hátukon amiben oxigénbuborékokat szállítottak. szóval ebben a mesében az agyhoz érkező üzeneteket futárok vitték az idegpályákon, kicsi hupikéktörpikék szerű figurák futottak összetekert papírral a kezükben. és mikor megérkeztek mindig lihegtek.
jelenleg úgy képzelem, hogy ilyen kis futárok visznek üzeneteket egyik agytól a másikig. tudom hogy futnak valahol a cyber-térben, összetekert papírral a kezükben és én sosem foghatom el őket. pedig olyan aranyos figurák és nekik még arra sem kell ügyelniük hogy ne essenek ki a buborékok a zsebükből. az összetekert papírokon kódolt üzenetek állnak, amiket csak adott két agy képes értelmezni, olyan két agy amik közül egyik se tartalmaz engem vagy az én ideámat, esetleg annak árnyékát. semmisemmi
a végtelenségig tudom építeni az ilyen elméleteket, remélem a felesemigaz

hétfő

xiu xiu - brian the vampire
strawberry story - i never loved you
zombies - the way i feel inside

más:
délben palacsintát sütöttünk apuval. apu aranyosan főz. mindent tud de azért megkérdezi hogy kell-e tojás a palacsintatésztába és végül úgyis a terítőn landol a baracklekvár. persze a leves meg finom volt.
hétvégén tortát sütünk anyuval, szülinapünneplés lesz (nemazenyém) sok vendéggel. ilyenkor mindig meglepetések érik az embert, no nem egészen olyanok hogy konyakospohár a ruháskosárban, de akár azis megtörténhetne.
a családi ebédeken anyu elmesélni hogy milyen nehéz ekkora családra főzni, pedig ha még lenne nagypapám akkor milenne... nekem sosem volt igazi nagypapám.

remélem minden családban vannak idióta nevű ételek és italok és nemcsak nálunk becézgetik a tejeskávét.

ashlands road

úgytűnik elég zsúfolt és nehéz félév következik most, haha és mégis nagyon fogom élvezni. addig is, amíg még nincs semmi ilyesmi dolgom, kihasználom a rendelkezésre álló időt (= még egy hét) és csupa olyan dolgot csinálok amire megint nem tudok majd figyelni pár hónapig. előkészítem/keresem a zenéket tavaszra (strawberry story és fat tulips), rég megtalált és most újra előkerült szépirodalmat olvasok, megnézem a kiállításodat mindegy hogy hol van, megkérdezem hogy hogy vagy és vendégül látlak, sütit sütök estére, beírom a naptárba hogy hová kell majd mennem, kipipálom a listán a már teljesített missziókat. a maradék időben pedig festegetek végre és olyan filmeket nézek amik biztos nem kapnak majd oscart.
mellesleg ha nem álmodom azt hogy egy élelmiszerboltban furcsa narancssárga tojás szerű folyadékot hányok egy szemetesbe akkor egyébként remekül érzem magam.
van egy évszak, tél és tavasz között amikor csíkos az ég és fázik a lábam éjjel, amikor mindig elhagyom a kesztyűm egyik felét és amikor fúj a szél. nemtudom mi a neve de ez e kedvenc évszakom.

zoopraxiphone

nem emlékszem miért csapkodtam a homlokom hajnalban.
amúgy tegnap este volt igazikarácsony. rockin' around the christmas tree megminden. leopold.
aztán reggel frissen és rendkívül kipihentem indultam haza, előtte tejeskávé, a vonaton pedig horkolt mellettem egy nő.
jóvolt itthon, egész nap szavakat vágtam ki újságokból és betettem őket egy dobozba. nagy a rendetlenség. de legalább szép szines a szobám, egyszer szeretnék összebarátkozni radák eszterrel, elhívnám ide és megkérném hogy fessen meg valamit a szobámból. remek lenne. tényleg.
kaptam nemrég szép radák eszteres katalógust. kedvelem.
csomó mindennel akarok foglalkozni egyszerre. festőrestaurálnék is azthiszem, ha lenne sok pénzem és kiiktathatnám az adott felsőoktatási intézményből azt a nemkívánatos személyt. elküldeném őt szibériába. még kabátot is adnék neki, csak menjenmár.
aztán. szeretnék monográfiákat írni izgalmas magyar festőkről. csak ahhoz még sokat kell tanulnom. legalább annyira okosnak kell lennem, mint annak a múzeumos fiúnak aki magában beszél a villamoson. szóval ha majd elég elismert leszek ilyen monográfiák megírásához, leszerződhetnék a taschen-hez és nagyon szép könyveket adhatnának ki. mindenki megismerné világszerte kondor bélát. például. szerintem jóötlet.
kicsit később (mármint a mostanhoz képest később) lesz majd hátizsákos világjárás is. de legalábbis európa. amerika nemmegy hátizsákkal. de azt is lesz. rothko chapel! és egyszer talán india, chandigarh. persze csak az építészet miatt, a vallás kevésbé érdekel.

majd még mesélek terveket...