nyár

nagyon furcsa dolgok történtek velem. például vasárnap éjjel nem tudtam elaludni, kicsit sem, pedig minimum 4kor feküdtünk le aludni vagy még később. utána reggel korán indulás itthonról, állatkertezés a családdal (= minusz 10 egység energia). délután másfél óra alvás, ami két órásra volt tervezve csak mindig belecsörgött a telefon. aztán irány a buszpályaudvar és vidék. erdőszélén, folyóparton szalonnasütögetés volt és mindenféle őrült dolog. volt egy focipálya is ahol szaladgáltunk. később feküdtünk az utcán, meg mindenféle zöld területen, ahol rémisztő bogarak támadtak meg minket. a hazafelé hajnalban buszút meglepően gyorsan elszalad, a vonatút is hasonlóképp. végül már kitudja hány alvásmentes óra után ma reggel 7kor ágyba kerültem és este 6ig ki sem mozdultam onnan. azóta sem csináltam semmi izgalmasat de legalább picit itthon vagyok...
holnapután pedig Balaton

éjjel nappal

eddig nem győztem kiélvezni az alvás nyújtotta örömöket, most pedig azthiszem nem tudok aludni, azaz tudok de csak reggel. tegnap kb ugyan így hajnali egykor lefeküdtem és bekapcsoltam a rádiót. megpróbáltam álomba ringatni magam, de hamarosan iszonyatosan jó gondolatok kezdtek ez cikázni a fejemben és írtam egy két oldalas listát arról hogy miket szeretnék megcsinálni a nyáron. és egytől egyik olyan dolgok szerepelnek azon a listán amik teljesíthetőek, nem akarok csokiból palotát építeni meg semmi ilyesmi. mármint persze igazán jó móka lenne de csomó elérhető ötletem támadt tegnap. aztán a listaírás után elkezdtem megvalósítani az egyik tervet, és egy idő után azon vettem észre magam hogy épp santa fe-beli házakat rajzolok egy füzetbe aminek puhák a lapjai.
ma próbáltam lefárasztani magam, két helyen is dolgozgattam kicsit, előadást tartottam egy olyan művészről akiről alig tudok valamit, beszéltem két galériáról két helyen, telefonszámokat is gyűjtöttem. aztán voltam a margit szigeten, majd belekeveredtem egy őrült focirajongókból álló társaságba, a vonaton egy régi ismerőssel utaztam (akinek régen lila volt a haja, de most fekete), hazafelé végig attól féltem hogy melyik bokorból ugrik rám egy késelős szatír. itthon ettem, filmet néztem, levelet írtam, átnéztem a tegnapi listát és még írtam hozzá pár dolgot, most a következő féléves tárgyaimat fogom átnézni és még mindig csak negyed kettő.

and then what?

megvan a tökéletes nótám nyárra. valamint újra elkezdődtek a fura álmok, mert végre van időm NAGYON sokat aludni, így az alvás fele álmokkal telik meg amiket annyira szeretek. persze legtöbbször az ébredés pillanatában elfelejtem az egészet, csak annyi rémlik később, hogy borzasztó kellemes hangulata volt mindnek.
most hogy sikerült viszonylag kis energiabefektetéssel tökéletesen teljesítenem a vizsgaidőszakot sok időm van spontán programokra, valamint az otthoni csendesmagányra. voltam házibuliban, találkoztam rengeteg emberrel váratlan helyeken a régi és a közeli múltamból, kávéztam és beszélgettem egy nagyon fontos emberrel úgy hogy közben nem volt se pincérnő, se autók, se tévé, se hangzavar, se bonyodalmak, se világ. mostanában elkezdtem összegyűjteni a tökéletes kávézós pillanataimat és örömmel nyugtáztam hogy már rengeteg ilyenben volt részem. voltak klasszikusnak mondható, kávézókban lezajlott esetek, volt kora reggel tíz emelet magasságban egy apró erkélyen, volt késő este zsúfolt helyen, volt vonaton amerikai módra nagypapírpohárból, volt könyvesboltban apró csészéből, volt munka közben és előtt, volt automata mellett ácsorogva előadást ellógva, volt babzsákfotelen ülve jegeskávéval, volt anyuval kettesben, volt két film között az adrássyn, volt olyan ami megmentette a reggelemet, volt ami után rögtön elaludtam és volt amit tényleg csak azért ittam mert szeretem az ízét.
ezen kívül rendetraktam magam körül, sok értelemben. a hétfő esti/éjszakai nem tervezett ámde remekül sikerült dilizés után kedd reggel felelősségteljes dolgozó ember módjára nyitottam reggel a galériában, ma pedig gyakorlatilag semmit sem csináltam azon kívül hogy újabb átmeneti stádiumba segítettem át azt a festményemet amit már gyakorlatilag több mint fél éve festek.
július elejéig meg kellene írnom két pályázatot, őszig pedig a szakdolgozatom vázlatát. aztán ha jól alakulnak a dolgok ősztől egy újabb izgi helyen dolgozom majd, aztán elkezdek spanyolt tanulni, aztán megírom a remek szakdolgozatom, aztán elutazom valahová külföldre tanulni aztán nemtudom mi lesz még...

as tall as lions

ha egyszer lesz saját lakásom tele lesz csupa fura és funkcióját vesztett tárggyal. ezt tervezem. újév napján persze a szüleimmel leszek és a tévében a bécsi újévi koncertet fogjuk nézni, avagy a rémségesen gazdag (nemlétező) férjemmel ott ülünk majd és mi is tapsolunk a radetzki indulónál. ez elég klassz lenne, persze elég ha egyszer történik meg az életemben de akkor a ruhám is borzasztó csinos lesz.
naná hogy még mindig nem jártam Portoban sem, azonban viszonylag kevés időt töltöttem itthon az utóbbi időben. elrepült a hétvége, és még akkor is olyan volt mintha nem ebben az országban lennénk, ha lenéztünk az utcára és minden magyarul volt kiírva a boltok kirakatára. eső, pokróc, kávé és cigaretta. legszivesebben az egész nyarat ilyen hangulatban tölteném el.

jövő télre lesz operabérletem, most persze lemaradok a wagner napokról mert minden jegy elkelt. viszont mindenképp úgy tűnik hogy a nyár pompás lesz. balaton, család, prága, istenhátamögött, fesztivál, itthon, galériában, a hegyekben, a vonaton, másoknál, másokkal. már alig várom.

zsiráfok is

travelling story

azthiszem meg kellene tanulnom portugálul (is), ugyanis nemrég elhatároztam hogy Portoban szeretnék élni, mondjuk úgy egy évig. ha onnan hazajöttem jöhet Barcelona a világ legbizarrabb méretekkel rendelkező templomával, Wells, Houston-Texas mint az egyik legtávolabbi célpont persze a Rothko kápolna miatt, Marburg a középkorvizsga pozitív lenyomataként, további fura német városok ahol már jártam egyszer csak túl fiatal voltam ahhoz hogy értékeljem az egészet, Remich mert emlékeim szerint ennél jobb városban még nem jártam, Dublin, Amszterdam, London, Drezda és a lista még sokáig folytatható lenne. ha egy hónap múlva meghalnék és ez most kiderülne, azthiszem bedobnám az összes lehetséges várost és kihúznék hármat közülük. persze három város bejárásához nem elég egy hónap, szóval nem szeretnék még meghalni egy ideig. mindenképp el kell végeznem még néhány egyetemet a világ rengeteg izgalmas városában, pl Cambridge nem lenne rossz, de ma túl sok tervem van ahhoz hogy mind leírjam őket.

ha gyanúsan sok ideig nem jelentkezem akkor valószínűleg elindultam valahová stoppal, esetleg összeházasodtam egy rémségesen gazdag fiatalemberrel akivel focimeccsre járok angliában.

písz2

életem legjobb vizsgaidőszaka ez eddig. habár eddig sem kételkedtem abban, hogy jól választottam egyetemet és szakot, de egyre biztosabb vagyok benne hogy van ebben valami igazán nekem való. persze nehezen indulnak a dolgok, egy-egy vizsgára való felkészülés is viszonylag sok kávé elfogyasztásával, kevés alvással és rengeteg idióta álommal jár együtt, de amikor túljutottam a krízisen (jelen esetben azon az alapvető tételen, hogy nem különösebben szeretem a középkort) akkor minden rendben van. a korábban rémisztőnek tűnő sokszáz kép egy idő után kedves ismerőssé válik, igaz hogy magamban beszélek miattuk, de tudom hogy kik ők. az összes tippem helyesnek bizonyul és most is csak azért futkos a hideg hátamon mert belegondoltam, hogy mi van ha azért bízom most el magam ennyire hogy holnap annak rendje s módja szerint alaposan elszúrjak mindent?

de lehet hogy nem kellene most gondolkoznom inkább
így semmi. fekszem a földön és nézem a plafont