harmonikus harmonika hang

kedd, május 30, 2006

i'm sorry for us

where i end and you begin. két órája ez a szám megy. és nem tudok továbblépni.
tegnap pedig legalább ötvenszer akasztottam fel selmát. and that's all... nyekk.
annyira sajnálom.
a lényegtelen dolgokat törölni kell. vagy ki se kell mondani őket. ezt fogom tenni. helyette inkább papírceruza. sőt, jegyzetfüzet. mint Charles Bukowski. csak én nem leszek annyiszor részeg. de majd így ülök és hagyom hogy a szavak bugyogjanak, mint a kis buborékok aaa... vízben. aztán feladom postán őket. sorsára hagyom ezeket a szarokat és semmi sem fog számítani. a szar festmények se és a visszautasítások se. semmi. mindig arról álmodtam, hogy lesz egy kurvanagy műtermem, nagy és rendetlen. biztos hogy nem takarítanám le a festékpöttyöket se az asztalról. és fura fehér gipsz szobrokat is csinálnék, mint abban a másik filmben. vagy mint George Segal. majd választok magamnak egy példaképet. akiért rajongani fogok és a helyi könyvesboltból felvásárolom az összes róla szóló könyvet. a siker sosem érdekelt. csak magamnak hinni tudnék végre.

sőt, lehet hogy lesznek saját gondolataim is.
most nincsenek. csak a nagyon közeli jövőre nézve vannak homályos terveim. legalábbis eddig így volt. miért pont most lenne másképp?

csak egy dobozt kérek, hogy legyen mit feltenni a polcra. semmi másra nincs szükségem.
és akkor minden rendben lesz.

perszepersze.

csütörtök, május 25, 2006

when i say that something...

gondosan megterveztem mindent. idekészítettem az összes könyvet magam mellé. szereztem kaját. nem én főztem. perszehogynem. kikerestem jó zenéket, csináltam egy remek playlistet, még valami német izé is van benne, le se írom a zenekar nevét inkább. meg aaa titkárnő címűfilm végéről az a szomorú szám. meg korai cure. television. és vigasztalásképp egykis quimby.
találtam ilyen hülyeséget is ami majd elmulasztja a fejfájásom. gyógyhatásúkészítmény. persze úgyse fog segíteni de én mindent kipróbálok. aztis kipróbáltam például hogy merre visz a 19es villamos. de csak véletlenül.
nem is vagyok álmos. nincs értelme aludni.
olvasok. tanulok. legalábbis jól hangzik ha ezt mondom.
nem mondhatom azt, hogy fürdés után a zöld pázsiton feküdtem a szobám közepén. senki se hinne nekem. tehát így fogom a könyveket és olvasok. jegyzetelek. az egészen mindegy, hogy gondolatban valahol teljesen máshol vagyok. nyusziülafűben.

kedd, május 23, 2006

the phillips collection

ott ott az az én padom.
ott szeretnék ülni.
úgy, hogy közben tom and andy - post suicide című száma megy szépen halkan.
vagy björk jóga.
de lehet csend is. azis tökéletesen megfelel.
nagyon szeretnék oda eljutni egyszer.
mark rothko room.
tényleg nagyon szeretnék.
olyan lenne, mint a műcsarnokban amikor lehetett a földön feküdni abban a hatalmas teremben.
már sokszor elmeséltem azthiszem, hogy mennyire jó volt akkor ott... csak így lenni.
ilyen tökéletes harmóniában vagymi.
mint amikor megfogod valakinek a kezét és pontosan ugyan olyan mint a tiéd.
vagy nemtudom.
jó érzés. elég ennyi.

24 hours a day

cukorkából van a nyakláncom. szépszines és nagyonfinom. iszonyú rég ettem ilyet, már el is felejtettem az ízét. egyébként syd barrett énekli most a bob dylan bluest.
ma este a csillagok is csak ugyan olyanok mint máskor.
és a májvacukorkeverő gép is csak májvacukrot kever.
volt egy ismerősöm, andrásnak hívták... és béla volt a legjobb barátja. meséltem már róluk?
az a lány pedig, akivel nemrég beszéltem, ő is csak a plafont nézte minden szobában.
jaés természetesen ma mindenki az elveszett fotóalbumát keresi, mászkálnak a sötétben elemlámpákkal, benéznek minden bokor alá, minden postaládába de sehol sem találják. a bokrok alatt kisnyuszik laknak, a postaládákban pedig répa van.
a szomszéd lakásából pedig northern soul slágerek szöknek kifelé.
igazán hangulatos. ahogy lemegyünk az udavarhoz, minden olyan mint egy kávéreklámban. a lépcsők is, a korlát, az udvaron a régi hinta meg a szomszéd kert közepén álló szőkőkút minden idők legborzasztóbb puttó-szobrával.
csak ne ébredjek fel még jósokáig.

vasárnap, május 21, 2006

ha nagy leszek vak leszek

és majd énis énekelni fogok a szellőzőnyílásnak. nagyon szép leszek. szemüveg sem lesz rajtam. leülök az asztalhoz, játszok a narancssárga fogkefével és a fehér fésűvel. aztán ugrálok egy kicsit az ágyon. emlékezni fogok az összes szép dologra. olyan lesz mint egy film. megállíthatom, visszatekerhetem, amikor csak akarom. és én bájos leszek. igazán. akkor egyszer azleszek. majd meglátjátok...

szombat, május 20, 2006

a mitörténik

egyetlen aprócska pillanatig nem figyelek oda és máris az összes furcsa lény bemászik az ablakon. csak kicsit hiszem azt, csak egyetlen délelőtt, hogy mindenoké. aztán tessék. a csillárról lógnak lefelé ezek az izék, senki se hívta őket ide...és jajj, jól felforgatják a házat megint. kurva sok ideig takaríthatok majd utánuk. és mire végzek, emlékezni se fogok rá, hogy milyen volt a ház amíg nem voltak itt. ráadásul minden értékemet ellopják. a hosszú évek során begyűjtött, felcímkézett illatmintákat, a kedves képeimet, a kezeket meg a fejeket a szekrényből, a rágókat megmég ki tudja miket...
hát inkább csak visítozgatok hogy ice age comin' ice age comin' de senki sem hisz majd nekem, főleg hogy ezek a hülyék itt képesek elhitetni mindenkivel, hogy ők a trópusi éghajlathoz szoktak. átverés az egész. hatalmas nagy átverés. engem csak az idegesít, hogy fogalam sincs ki röhög mindennek a hátterében. sehol egy nagytestvér plakát, sehol egy vihogó őrült vagy egy bosszúálló. SENKI.

mitörténik? mitörténik?

csak villámlik bazdmeg

itt ott ú

...hazaértem és filmek vártak. megverték tegnap a mikulást, de szerencsémre még azelőtt elhozta ide nekem a filmeket. itt vártak. sok szép film. örülök. és jókedvem is van azthiszem, csak egykicsit álmosvagyok. még nemaludtam. majd mindjárt.
bob dylan is autós zene egyébként. utazós. vonaton is egészen kellemes. tanusíthatom.
szép volt a reggel meg minden szépvolt, félig álmodok már, el fogom gépelni a mondatokat megint, majdkésőbbkijavítom. nem aludhatok egésznap, sokmindent kellene csinálnom, például megnézni 5 filmet, persze nem ezek a legfontosabbak, de nekem mégis. kezdek hülyeségeket írni megint, valaki nyomja meg helyettem a publish post gombot, narancssárga és meg kell nyomni ésakkor abbahagyom. csendbenmaradok és úgycsinálok mint aki alszik. tényleg.
csupa kedves dologra gondolok, kicsi képek ugrálnak a szempilláim alatt. vajon mások szempillái alatt is kicsi képek vannak? kívülről csak annyit látni hogy sok szempilla és néha olyan mintha mozognának.
szivesen adok kölcsön kicsi kedves képeket ha valakinek nem lennének. nekem most sokvan.
aláfestő zenét meg mindenki képzeljen el magának.
és a jóillatú pólómmal fogok aludni.
most.

péntek, május 19, 2006

candy

szeretem azt mondani hogy dehogyis. sokat mondogatom igazából. majdnem annyiszor mint azt hogy remek. ha van egy kedvenc szavam akkor igyekszem egy mondaton belül minél többször használni. mert bizonyos dolgokat olyan jó kimondani. és leszarom hogy hogyan képzem a hangokat, egyátalán nem érdekel a dolog tudományos része, pedig kellene, ez is egy tétel és a minimum az, hogy megtanulom végre.
de nem. éncsak szeretek beszélni. csomó hülyeséget. aztán néha azt veszem észre, hogy találkozom valakivel és csak együtt vagyunk, megyünk az utcán és nagyon jó érzésem van, pedig egy büdös szót nem szóltam ráadásul minden sarkon rossz irányba fordulok be, mert sosem figyelek eléggé.
csak a jelentéktelen dolgokra figyelek. mint hétfőn is az antikváriumban, ottvolt a bácsi, akivel kapcsolatban legtöbbször nekem is olyan gondolataim vannak, mint amélienek a zöldségessel. de éncsak gondolom ezeket a dolgokat, sosem teszem meg amit gondolok. de már attól is tökéletesen elégedett vagyok, hogy el tudom képzelni ahogy reggel a lábápolókrémmel mos fogat és nem a fogkrémmel.
tehát hétfőn a bácsi kedves volt velem. képregényeket vettem, biztos őrült képregénygyűjtőnek nézett, pedig ez volt életem első klasszikus értelemben vett képregénye amit megvettem. megint sokáig nézelődtem, mint mindig. nagyon szeretem azt a helyet, pedig lépni se lehet mert összevissza vannak a könyvek mindenhol, de olyan nagyon jó illat van. és kaptam cukorkát. néha az ilyen dolgoknak tudok a legjobban örülni. mint amikor kék üveggolyót kaptam tavaly nyáron a híd alatti villamos megállóban. az nagyonjóvolt. emlékszem rá tisztán.
és mindennek jellegzetes illata van. van az ilyesmit jegyzem meg vagy a szineket. a középiskolámnak nem volt jellegzetes illata azthiszem. csak bizonyos részeknek. a festőszaknak, vagy a bőrszaknak vagy például a folyékonyszappannak a wcben. de az egésznek összességében szine van, nem illata.
tihanynak illata van, ebben biztosvagyok. a szobámnak is illata van.
valakihez pedig zene tartozik. nem is tud róla, valahogy mégis mindig úgy alakul, hogy pont az a szám megy amikor találkozunk vagy amikor felhív vagy akármi. pedig amúgy egyátalán semmi köze nem lenne az adott zenéhez. főleg hogy hülye popzenéket hallgatok mostanában. fura lányok énekelnek, legalábbis szerintem furák. írtam egy cédét amin csak ilyen számok vannak, hetek óta csak azt hallgatom ha megyek valahová és az elemem se merül le, egy cseppet sem, pedig mindig hamar lemerül.
olyan ez a blog... nemistudom. összegyűjtök csomó jelentéktelen dolgot, felnagyítom őket aztán beleöntöm éskész. egyik történetnek sincs igazán vége és egyiket se gondolom komolyan. semmit sem gondolok. unaloműzök. gyakorlom a gépelést.

szerda, május 17, 2006

i can't talk about it

túl messze vannak a házak egymástól. a háztetők. nem tudok egyikről a másikra ugrálni. bárcsak lenne miért menekülnöm. futnék a háztetőkön, megcsúszna a lábam és majdnem leesnék. furcsa éjszakai fények világítanának, de nem lámpák. a semmiből jönne a fény. és semmit sem világítana meg igazán. és ilyenkor mindig hideg a kezem. összeszorítanám nehogy elhagyjam az ujjaimat.
biztos a szél is fújna és félnék. biztos így lenne.
régebben mindig elképzeltem hogy miket pakolnék össze, ha el kellene mennem innen. egyetlen táskát vinnék, kevés dolgot, hogy ne legyen nehéz. talán a vasúti sinek mellett aludnék. kisebb koromban ki is néztem egy használaton kívüli alagutat magamnak, ott aludnék hajnalig. aztán felülnék egy vonatra és elutaznék nagyonmessze.
nemtudom kihez kopognék be. nem szeretnék függeni senkitől. nem szeretnék zavarni senkit.
idegesen enném a napi adag cukorkámat, persze most is szín szerint szétválogatva.
keresnék egy erdőt és ott laknék egy repülőgéproncsban. biztosan azt gondolnám, hogy ez is howard hughesé volt. jó lenne azt gondolni. naplót írnék, szépen gondosan minden nap. aztán évekkel később a történetemből tanmese lenne egy angol nyelvkönyvben. a gyerekek biztos utálnák lefordítani, mert sok lenne benne az ismeretlen és bonyolult szó. de megható lenne a vége. mérgező gombát ennék, úgy halnék meg.
csomó iszonyú okos gondolat lenne a naplómban, üzenetek az utókornak. pontosan kikötném, hogy hogyan temessenek el. üzennék a számomra fontos embereknek is. gondolom olyan dolgokat, amiket amúgy sosem mondtam volna. vagy amiket sosem mondtam el a megfelelő embereknek mert egész életemben kurva gátlásos voltam.
eltemettem magam. végülis egy szavam sem lehet, tökjó életem volt.

behúzom a függönyt hogy sötét legyen

ma csak a piros m&m's cukorkákat eszem meg. najó meg a narancssárgákat, de azokból úgyis csak kettő volt a csomagban.
reggel megint elaludtam. másfél órával később csörgött az ébresztőórám, mint kellett volna. most vagy megint én vagyok teljesen idióta vagy valaki komolyan szórakozik velem. nemtudom. gondoltam arra, hogy este lefekvés előtt kifeszítek egy damilt az ajtóba, hogyha bejön valaki jól hasraessen. de vagyok olyan hülye hogy elfelejtsem a saját poénomat reggelre és én essek el benne...
vettem csomó könyvet. a fél fizetésemet könyvekre költöttem. eléggé jó érzés, ezt megjegyezném.
elkezdtem komolyan készülni a vizsgáimra. ma szembesültem azzal is, hogy művtörin lesznek technikai kérdések is, úgyhogy most nézhetek utána hogy pontosan hogy készülnek a rézmetszetek meg hasonlók. nagyon izgalmas lesz.
egyébként valaki vigyen el cannes-ba, sosem voltam még filmfesztiválon. új sofia coppola és almodóvar filmeket adnak majd, amiket látniakarok. egyébként pedig olyan egyének jelentkezését is várom, akik mennek pukkelpop fesztiválra beck koncertre és égnek a vágytól hogy magukkal vigyenek engem is.

vasárnap, május 14, 2006

pontpontpont


valami nagyonjót akartam írni. de az én gondolataim is láthatatlanok lettek.
a fejem felett lévő gondolatbuborékban csak három pont van.
...

szombat, május 13, 2006

bobek

egy rózsaszín orrú fehér kisnyuszi lakik bennem. a testem belül üreges, tehát a kedves nyuszi könnyedén tud bennem közlekedni. néha, amikor nagyon nincsenek jó helyen a testrészeim, mondhatni teljesen szét vagyok esve, akkor utolsó erőmmel kinyitnom a mellkasomon található kis ajtócskát, a nyuszi pedig kimászik... vakargatja a fejét, nézelődik körbekörbe, majd nagynehezen rátalál a kulcsra, amit a köldökömbe kell beletennie. ezek után visszamászik, gondosan becsukja maga után az ajtót és odabent elkezdi nyomkodni azt a kicsi pumpát... és lássatok csodát: egy idő után újjáéledek!
megnyugtató a tudat, hogy a kisnyuszi mindig segít ha baj van.

péntek, május 12, 2006

when I'm sad and lonely, I like to sing this song

reggel elhatároztam hogy ma nagyon rossz kedvem lesz, de nem megy. borzasztó.
pedig nagyon igyekeztem. direkt megkértem a postást hogy olyankor csengessen, amikor még biztosan alszom. aztán főzés közben az ujjamat is elvágtam. shout out louds-t hallgattam, hátha szarul érzem majd magam miatta. de inkább csak nemérdekelt.
pörgős szoknyában táncolgatok a napsütésben, mint egy hülyegyerek, hintázni fogok hamarosan, vidám hangulatú francia számokat hallgatok, fille a moto, goody goody, l'education, papa t'es plus dans l'coup, mon mari c'est frankenstein, palladium, et moi, et toi, et soie. nagyonjó.
írtam levelet mindenkinek, kék boríték, virágos boríték, megyekpostára.
és festek is, újra festek. hülye lényeket, pislogó kilincseket, táncoló madarakat. még van egy évem a világmegváltásra. alaposan fel kell rá készülnöm.

csütörtök, május 11, 2006

camera obscura


feltétlenül csinálnom kell egy ilyet

on a slow night

pici fém dobozkát kell keresnem, hogy beletehessem a maradék m&m's cukorkát...
csak az ilyen dolgokra emlékszem. mint amikor meghalt antall józsef és ezért félbeszakadt a vasárnap délutáni mese. vagy amikor postán kaptam azt a lila szivecske alakú párnát. és amikor a nagyszüleimnél aludtam a piros ágyon és sírtam mert a bátyám nem volt ott. karatetáborban volt.
és a nagycsaládi ebédek alkalmával a barna szekrényből nagypapám mindig elővette a rágósdobozt és kaptunk donáldkacsás rágót. és volt telefonos-asztal. tekerős telefonnal és iszonyú vastag telefonkönyvvel aminek nagyon szerettem az illatát.
aztán keresztanyám balettcsoportjában balettoztam, volt tüllszoknyánk meg legyezőnk is, és mindenki hihetetlenül profinak tűnt körülöttem énmeg esetlen voltam, de mégis élveztem. aztán jártam máshová is balettozni. óriás tesiteremben voltunk és mindig összekötöttünk két kötelet a terem végében és hintáztunk rajta. de néha ügyesek voltunk és köteletmásztunk. versenyeztünk.
vagy amikor nyáron az egész rokonság nagymamám óriási lakásába költözik, reggelente úszni járunk, még a tömeg előtt, délben ebéd nálunk, koradélután társasozás az unokatestvéreimmel. marokkó. aztán bicklizés a ligetbe. estefelé dunaparti séta a bazárban, éjjel alvás helyett párnacsata vagy titkos látogatás nagymamám műtermében. olajfestékillat.
esetleg a külvárosban az erdő közepén faházban éjszakázás a legkedvesebb unokatestvéremmel, aki akkor még nem politizált ennyit, csak szavalt, nagyonszépen. tóth árpád láng. és ha esetleg elaludtam a függőágyban akkor mire felébredtem mindig tele volt pakolva körülöttem minden falevelekkel.
visszamennék mindenhová, de nemlehet. mostmár minden olyan régi. de csak ezek a fontos dolgok. a cukorka, nagymamám festményei a falon és az olajfesték illata ami sehol máshol nem volt még annyira kellemes. vagy a narancslé függőség kezdete abban a picike konyhában.
giccses post és csak nekem ilyen kibaszott fontos azthiszem. siratom a gyerekkorom. vagyis nem. azt siratom hogy mindez mostmár nincs. én inkább az emendemszcukorkára szavazok.

do you remember the first time? az én dalom. igazán.

kedd, május 09, 2006

ah-hem-ho-uh-err

háromszor kerültem ma hülye helyzetbe amiatt, mert nem tudtam eldönteni, hogy bizonyos dolgok megtörténtek-e vagy csak képzeltem őket. borzasztó, mostmár meg se merek szólalni. totálisan őrültnek néztek az emberek. és a vicc az egészben az, hogy még ezekután sem tudom, hogy mi az amit csak álmodtam...
reggel felkeltem, tíz percre rá újra, aztán kénytelen voltam talpra állni, mert hamáregyszer rajzvizsga, nem kellene elkésni. fél óra múlva már a vonaton ültem és aludtam tovább. fogalmam sincs ki ült mellettem, fogalmam sincs hogy kérte-e a kalauz a bérletem és fogalmam sincs hogy keveredtem el a boltig, de a nap első értelmezhető szituációja az volt, hogy egy pohár kurvaforró kávét próbálok minimális idő alatt magamba erőszakolni.
délután menekültem haza, próbáltam olvasni a vonaton, csakhogy ne aludjak el, de persze a harmadik megállótól megint nem emlékszem semmire. itthon aztán aludtam kicsit megint és arra ébredtem, hogy iszonyúan fázok, pedig még a fejem is be volt takarva. szólt a zene, television marquee moon ripítre téve, egy bögre kihűlt tea az asztalon, rajtam még mindig kabát és a fürdőszobában ég a lámpa. senki sehol rajtam kívül és mint azóta megtudtam nem is volt egész délután. úgyhogy ezeket mind én műveltem valamikor, azaz feltételezhetően én főztem teát és én hagytam égve a lámpát én takartam be magam és én kapcsoltam be a zenét. mert ezt a számot itthon rajtam kívül senki sem ismeri és azt is csak én tudom, hogy egy bögre teába mennyi cukrot kell tenni, hogy még képes legyek meginni. jótündérekben ma nem hiszek. csak annyit tudok hogy valami nagyon nincs rendben velem.
ha esetleg beszéltem valakivel telefonon vagy egyéb más módon a délután folyamán most közlöm hogy nem vállalok felelősséget semmiért amit mondtam.

vasárnap, május 07, 2006

dehogyis

újabb darab vakolat hullott le a falról a lépcsőházban.
ezt az imént vettem észre.
nemrég lázas voltam.
sokat aludtam.
reggelente képtelen vagyok kimászni az ágyból.
mindig átállítom az órát, hogy mégtízpercig aludhassak.
az asztali lámpa pedig felmondta a szolgálatot.
tegnap nyitva maradt egy ablak a csarnokban és a szél rángatta a függönyt.
egész délután.
az az üveg pezsgő még mindig ott van a hűtőben.
szilveszter óta.
éjjelnappal a kedvenc pulcsim van rajtam.
most is.
és újra a régi barna nyuszimmal alszom éjjelente.
pizzát fogok ebédelni.
kávéval.
csak lusta vagyok telefonálni.
június elején kiállítás.
a nagymamámé.
meg az enyém is azthiszem.
veszek egy gömbakváriumot a lakásomba.
majd ha lesz.
meg egy darab öngyilkos hajlamú halat.
ez egészen biztos.
nagyonjó könyveket fogok olvasni holnap.
remek lesz.

ne kérdezzétek meg tőlem soha, hogy miafranctörtént. úgyis csupa ilyesmit mondanék csak. és ennek igazán semmi értelme.

péntek, május 05, 2006

downtown

ha nagyon szomorú leszek és ők észreveszik, ezt fogják nekem énekelni:
When you're alone and life is making you lonely
You can always go - downtown
When you've got worries, all the noise and the hurry
Seems to help, I know - downtown
Just listen to the music of the traffic in the city
Linger on the sidewalk where the neon signs are pretty
How can you lose?
aztán kimegyek az ajtón és ott fog ülni egy jóbarátom, akit cigarettával kínálok ő pedig lila szerelmeslevekről kérdezget majd engem. amikről akkor fogok először hallani.
aztán nekivágok a japán éjszakának, rózsaszín parókával a fejemen, de eltévedek. egy olyan világról fogok álmodni, amiben mindenki malkovich. ébredés után elmegyek a könyvtárba. a könyvekben üzeneteket találok a barátaimtól, egy buliba hívnak ahová végül el is megyek. másoknak a gravitációval lesz problémája, míg én alkotói válságban szenvedek majd és igyekszem átformálni az embereket magam körül, főleg egyvalakit, de kudarcot vallok majd és inkább belesétállok a falba ami festékből van. így fogok meghalni. remek lesz. belefulladok a fehér festékbe.

csak a szőnyeget ne!

ötletem sincs hogy történhetett, de reggel nem akkor szólt az ébresztőóra, mint amikorra este beállítottam. bizonyára járt valaki a szobámban és direkt átállította. sőt, mikor felébredtem, észrevettem, hogy a párnámon van egy oxford egynyelvű angolszótár, egy lista, érdekesnek ígérkező filmekről valamint egy prospektus a blue noses nevű formációról... jelenségről... nemtudommiről.
ezek után már meg sem lepődtem azon, hogy amikor résnyire nyitott szemmel bekóvályogtam a konyhában, frissen főzött kávét és egy megbontott doboz kekszet találtam ott.
átkutattam az egész házat, de a zokniaim eltűntek. csak a zokniszörnyre tudtam gondolni. tudjátok aki ott lapul a szekrény mögött és éjjel levadássza a száradó zoknikat. kezdtem félni.
mikor elindultam volna itthonról, már több órás késésben voltam.
úgy tűnt, esős idő lesz, ezért az esernyőmért nyúltam, ami, ahogy az várható volt ezek után, persze nem volt a helyén. a másik sarokba volt állítva. az esernyős őrült is? - gondoltam. ez már sok egy reggelre. a végén még összetalálkozom majd vele egy sötét sikátorban és térdenállva esedezhetek, hogy csukja be az ernyőjét, és vegye ki a számból. nane.
rémület lett rajtam úrrá. kivettem a hűtőből a lakáskulcsot, előkerestem a kalapom és elhatároztam, hogy meglátogatom a főbérlőt. mostmár muszáj megtudnom az igazságot: kiadta-e vajon a lakásomat egy másik embernek is? aki pont fordított ritmusban él, mint én. éjjel dolgozik, nappal pedig otthon szórakozik az ÉN cuccaimmal.
főbérlő persze sehol, biztos megint a lóversenypályán mulat.
kénytelen leszek venni egy nagy vödör kék festéket és felírni a gyönyörűszép új tapétámra, hogy "hello. én itt lakom. naés te?"

szerda, május 03, 2006

i’m sick, you’re tired, let’s dance



Metric - Calculation Theme. én sosem tudom egészen pontosan megfogalmazni hogy melyik zenéről mit gondolok. mint ahogy azt sem tudom megmondani legtöbbször hogy melyik vonal miért épp úgy áll egy képen. nem tudom megmagyarázni a szineket sem. sem a méreteket, sem a formákat, sem az illatokat. nincsenek meghatározásaim, definícióim.

a kiállításon azon gondolkoztam, hogy egyszer szeretnék futkározni egy múzeumban, bukfencezni a földön, szeretném megfogdosni a domborúnak tűnő képeket, hogy valóban azok-e, szeretnék leülni a földre ha elfáradtam, szeretnék zenét hallgatni nézelődés közben... meg minden ilyesmi.