lay down

ezt kell hallgatni a post olvasásához

szóval

ma a családommal előre ittunk a medve bőrére, pontosabban persze az enyémre, nemvolt meglepetésbuli és a tortát is láttam félkész állapotban. picit ilyen szürke ez az előszülinap és tegnap azon gondolkoztam hogy sosem ünnepeltem még úgy a szülinapom hogy igazi őrültségeket csináltam volna ezalkalomból. habár egyszer beszöktünk egy sportpályára azzal az emberrel aki nyilvánvalóan idén már nem is fog hozzámszólni. mindig vannak pillanatok amikor sajnálom az elmúlt embereket, tegnap még G is hiányzott kicsit pontosabban nem a személye hanem az hogy őt bármikor meg lehetett ölelni.

természetesen nem erről akartam írni, hanem arról hogy milyen remek hetem volt, tényleg amúgy csak péntek estére fogyott el ebből valami, most rémisztő hogy megint sajnálom magam, úgyhogy minden erőmmel igyekszem nem saját magamra gondolni hanem inkább arra, hogy mennyi pompás tervet szőttem a héten, milyen sok kiváló emberrel találkoztam és töltöttem együtt időt különféle teázó és kávézó helyeket. az iménti mondat amúgy nyelvtanilag biztos teljesen helytelen, viszont mivel ez az én blogom ezért akár figyelmen kívül is hagyhatom a helyesírásellenőrzőprogramot.

borzasztó sokmindent csináltam a héten és ennek a soknak csak egy töredéke volt egyetemmel kapcsolatos. megszületett a következő 3 éves tervem, van egy fantasztikus de nem reménytelen célom, van jövő hetem is, van újra festőtanárom, vannak folyamatban lévő bizniszeim például cikket is kellene írnom végre, van kedvenc sapkám és sálam, van sok apró plátóiszerelmem, kaptam sok csokit is amúgy. nemtudom miért van most mégis sírhatnékom kicsit, bár tavaly is ez volt szerintem minden évben megsiratom az elmúlt dolgokat amikor a születésnapomon egyedül maradok este.

kár hogy nemtudom most kellőképpen érzékeltetni hogy mennyire boldog-felszabadult-energiával teli-sokatbeszélő-sokatmosolygó voltam eddig, mert most egyik sem vagyok, de amint visszatér ez az állapot leírom amit gondolok, tényleg. szeretnék pár hónap múlva vidámblogbejegyzést olvasni magamtól.

egyébként találtam újabb kedvenc szobrászt magamnak, szerintem ha a másik opcionális szakdolgozattémámmal valami tragédia történne akkor szobrászok lesznek helyette, ők akiket kedvelek. szobrok akik mellett szivesen ülnék a villamoson.

dance with me

hát. kevesebb mint negyvenöt perc múlva el kell indulnom. nem beszélhetek arról hogy hová, biznisz van, ennyi. amúgy most minden este megint ugyanolyan, csak épp másképp ugyanolyan mint eddig. nyáron este otthon voltam, ettem meg sorozatokat néztem. vagy nem otthon és nem ettem és inkább emberekkel voltam. ez a kettő ugyanolyan volt. mostviszont mindenhol vagyok mindig, alig alszom és alig eszem, otthon inkább zene megy és nem tv és így talán sokkal jobb. nem is talán. szóval jobb. egyetem is van újra, rohanás és emberek akiket szeretek, akikkel szeretek kávézni, vonatozni már nem mindig, borozni is jó, alkalmat pedig mindig találunk rá. például most kezdődik a sokszülinapos időszak. koncerten is jártam, kiállításokon, nem otthon is és emberek között, meg sem beszélve találkoztunk megint ugyanott ahol eddig. a fű már nyirkosabb, néha esik az eső kicsit és reggel ősz illat van.
nagyon szeretem a szeptembert.
volt tökéletes art teacher-es pillanatom szerda reggel. fújt a szél. már csak a metropolitan museum hiányzik, de az nagyon.

all the small things

már tegnap le akartam írni hogy nagyon birom azt a reklámot amiben röhög egy elefánt. hát az valami zseniális. juteszembe iszonyú rég voltam állatkertben, azaz nemannyira de amikor utoljára ottvoltam épp nem aludtam előtte éjjel semmit, így nemnagyon fogtam fel a külvilág eseményeit egészen a perec/kávé kombináció elfogyasztásáig, ami ottlétünk második felében történt csak meg. aztán utána következő éjjel sem aludtam mert akkor pedig vidékre mentem folyóparton szalonnátsütni meg fűbenfetrengeni. az egy nagyon jó este volt ha jól emlékszem.

most éjjel gumicukrokkal álmodtam, NAGYON sokkal, egy étteremben vettük őket, olyan volt mint egy három fogásos ebéd, kis rekeszekre osztott tálcán adták egy rettentő elegáns helyen.

egyébként nosztalgiázom is mostanában, ilyenekkel: 1, 2, 3, 4 és 5
mindenre emlékszem. akartam ilyen piros egyenruhát.