katicabogár

nem akartam hogy elhatalmasodjon rajtam valami szomorúság féle ezen a hétvégén. utálom mikor minden összejön, pedig én felszabadult ünneplést tervezek. sohasem vagyok felszabadult. sohasem sikerül. és ez szomorú.
egy görög fiú és egy román lány játszik most nekem. zongorán, zongora nélkül.
nem szeretek a haláltól rettegni. nem szeretek félni a holnaptól.
tegnap annyira megrémisztett ez a gondolat, hogy hajnali 3ig nem mertem elaludni. féltem hogy megcsörren a telefon. és félek elmenni itthonról, mert mindig olyankor történnek a katasztrófák.
az itthon annyira biztonságos. és almaillatú.

plaster of parish

maeste: meg kell értenem a snooker szabályait. aztán. megtanulok tízig elszámolni norvégul. majd elolvasom újra mika waltari aranyhajú című kisregényét, mert már nem emlékszem mi tetszett benne annyira régen. ha még mindig ébren leszek (és miért ne lennék ébren egy olyan estén aminek másnapján nincs semmi de semmi dolgom?) befejezem a decemberben elkezdett festményem. közben finn/norvég/izlandi/svéd/feröer/dán zenéket fogok hallgatni. leveleket is írok közben, vagy legalább egy papírra gondolatokat levelekhez amiket majd holnap befejezek.

van egy kedves kép a falamon, egy gipsz arcról tulajdonképpen akinek mandulavágású a szeme és a szája és cseppet sem hasonlít egy velencei karneváli maszkra. teljesen homogén fehér és mindig az jut róla eszembe, hogy ha ez egy ember arca, akkor mindenképp egy olyan emberé kell hogy legyen, aki általában nagyon boldog álmában. vannak ilyen emberek azthiszem.
valamint ma megválaszolok egy kérdést amit még hónapokkal ezelőtt tettek fel nekem és akkor elhamarkodott választ adtam. szóval ennyi gondolkodás után rádöbbentem, hogy a gipsz a kedvenc anyagom. főleg a gipsz szobrok miatt. az életnagyságú gipsz szobrok miatt, amik nem gipszmásolatként készültek valami ókori szoborról, hanem teljes értékű alkotásokként. de szeretem a gipszet amiatt is, mert tudok bánni vele, azthiszem jó ötlet lenne például mostantól kezdve évenként csinálni egy gipsz nyomatot a saját kezemről. szeretem mert fehér. és mert rengeteg jó dologra emlékeztet.

egyszer még egészen biztosan fogok kémiával is foglalkozni. ezt még akkor határoztam el, amikor először olvastam tizenegynéhány évesen a monte cristo grófját.

0 Null
1 Én
2 To
3 Tre
4 Fire
5 Fem
6 Seks
7 Sju
8 Åtte
9 Ni
10 Ti

countdown

szeretem azokat a napokat, amikor már a nap közepéig több dolgot csináltam, mint azokon a napokon amik nem ilyenek. mármint igazán kellemes érzés felsorolni délután fél kettőkor, hogy már ebédeltem is, kávéztam is, teáztam is, átnéztem a 17. századot képekben, olvastam a vizsgára a konyhában, hajat is mostam, levelet is írtam, satöbbi. néztem repülőjegyárakat is.

hát már csak két nap, vagy maximum három és kezdődhet egy újabb fejezet, ami valaminek a végével kezdődik, például feltételezhetően soha többé nem lesz órám csinostanárúrral, amit valahol sajnálok is, de ugyanakkor azt is jelenti hogy csupa újdonság várható ezután. néha úgyérzem mintha évek óta csak a barokk festészetről tanulnék.

továbbtekertem az írógépemen a tintaszalagot és most végre működik valamennyire. kedvet kaptam hozzá énis. szeretem amikor csilingel a sorok végén. mostanában főleg mások hatására kapok kedvet valamihez, remélem ez nem jelenti azt, hogy nincsenek saját gondolataim. mert szerintem vannak, például álmomban egy óriási nagy házibuliban voltam valami félig-mediterrán helyen és egy félelmetesen hosszú kőcsúszdán csúsztam bele a második emeleti erkélyről egy medencébe ami már egyébként nem is a mediterrán helyen volt, hanem simán csak a váci strandon.

egyszer volt, hol nem volt...

a szilveszter legnagyobb része egy asztal körül ülve zajlott. négyen voltunk + egy cica. abszinth, mandarin, éjfélkor smashing pumpkins. forogtam a szobában majd mikor már nagyon szédültem lefeküdtem az ágyra és nevettem. aztán elindultunk. stoppoltunk az andrássyn. ittunk pezsgőt az oktogonon és már nem idegesítettek az emberek. villamos, hideg, forduljunkvissza. otthon tea, pogácsa meg sokan egyágybanalvás egy nagyonjó lakásban.
ezután szép reggel, hóesés, újévi koncert.
hazafelé a vonaton wagner - tannhauser.

ezek voltak. itthon nagyon sokféle hangulatom volt utána, szomorú, fáradt, mindenenröhögős, romantikus, idegbeteg, lelkes majd megint szomorú. nagyjából ezvolt 2009 január elseje. az itthoni hülyeség ellenére azonban hosszú évek óta ezvolt az első igazán klassz szilveszterem.

ma fájnak a fogaim és a fejem is. nem tudtam felkelni korán és építészetet kell tanulnom egész nap.
mától újra vizsgaidőszak van. back to the reality.