motel

november van nálam. felborult szlovák teherhajó. és üvegbúra a fejem körül.
érdemleges események hiányában fotókat vágok négyfelé és új képeket rakok össze belőlük.

néha a betűk sorrendjét is felcserélem, mondjuk nem direkt. később visszaolvasva olyan mintha nem is én írtam volna azokat a szavakat.

156

először aludtam 5 óránál többet a héten, így végre értelmesen össze tudom foglalni az eddigi eseményeket. vége a nagyonnehéz hétnek, a nagyonsok dolognak, a rohangálásnak. legalábbis valamennyire vége.
és mégis egy csodajó hét volt. reggelente feleslegesen vonatoztam mindig egy megállót, valójában csak azért hogy vehessek drága papírpoharas kávét, ami egész napra elegendő energiát biztosított számomra. ezek a félórák a papírpoharas kávézás egy egészen új dimenzióját nyitották meg előttem. aztán újra mindig vonat, már nem annyira feleslegesen. hétfőn nagyon jó órák voltak, az aznapi csalódás pedig csak addig tartott amíg a vonatom el nem kezdett visszafelé gurulni. kedd óta úgy érzem csak azért nem tudok még franciául mert nem vagyok elég figyelmes. ezen változtatni fogok tehát. szerdán és csütörtökön reggel egyetem volt megint. maradék időben pedig, ami elég sok órát jelent, dolgoztam és beszélgettem. gratuláltam a művészeknek, akikről később rengeteg bizarr információ került a birtokomba. naivitásom teljesen romba dőlt.
álmodni nem volt időm, levelekre lett volna de semmi sem alakult úgy ahogy terveztem. ám végül inkább sokkal jobban. csütörtökön sok egyéb esemény mellett megfigyeltem hogy van legalább még egy olyan ember aki ugyan úgy fogja meg és emeli a szájához a borospoharat mint én. minden a felével kezdődött és azzal is folytatódik. most is épp.
csak nem kellene szüntelenül zavarban lennem

azok a hullámok ott a fejem felett

olyan rossz, mikor van már valakivel egy kicsi közös múltad és tudod hogy korábban volt valami ami jobbá tette a dolgokat. és most hiányzik. ráadásul nem is sejtheted hogy mi lesz holnap. tényleg mégscsak ötleted sincs.
ma reggel a kávé is hideg, nincs kedvem felöltözni, nincs kedvem gondolkozni és a tantárgyaimon aggódni. egy kicsit most szeretnék egy sátrat az udvar közepére, ahol van meleg hálózsák és szép szinek. cukorkák fémdobozból és egy ősrégi magnó.
mew - comforting sounds
ennyi

dobozok

mióta újra itthon vagyok folyton csak rendet rakok. könyvespolc, ruhásszekrény, festékek, fürdőszoba, cipők, cédék, jegyzetek. mindenhol, csak még a fejemben nem.
mióta hisztizek amiatt a hülye boríték miatt is, amiben az az egy szó volt annak az embernek. az jutott eszembe hogy ugyan azt a szót ugyan olyan borítékban másoknak is odaadtam, de tőlük nem követelem. talán nem is a szó hiányzik, hanem az ember aki rámszól ha hülyeséget csinálok. vagy ha feleslegesen hisztizek. régen volt már ez, nagyon régen.
lehet hogy nem is kellene többet ezen gondolkoznom. így ahogy most állnak a dolgok, betenni mindent egy dobozba. ezt kellene csinálnom. és talán akkor a fejemben is újra rendeződnének ezek a dolgok is.
mert csomó minden más szinte magától rendeződött. vagy épp rendeződik.
hamarosan lesz új felvonás.

februárban amúgy is rengeteg izgalmas dolgot kell csinálnom

vaka

lehet hogy nem fogom tudni leírni azt amit szeretnék. megfogalmazni szépen.
tele van a napom ilyen momentekkel. vagy nem is tudom mik ezek. reggel a buszon egy számot hallgattam újra és újra és újra és közben azt képzeltem hogy úszok a víz alatt a tengerben. hatalmas volt a csend miközben szólt a zene.
aztán ittam kávét és elkezdett folyni a vér az orromból. hirtelen a szél is ezerszer erősebben fújt mint előtte. csöpögött az eső. hátrahajtottam a fejem és próbáltam nem összevérezni magam és a kávém. közben néztem az esőcseppeket a szemüvegemen. ráadásul az ég is csodaszép színű volt. ilyen békés.
kicsit később feladtam a postán 500 levelet. ezzel elég sok idő eltelt. ebédeltem is, olyan volt minden mint abban a rufus által feldolgozott számban. sötét volt a konyhában, kint a főnököm tárgyalt, én csendben voltam és hallgatóztam. a tejüvegen át beszűrődött egy kevés fény. azthiszem ez egy jellemző mozzanat lesz a most kezdődő életemből. visszatérő motívum haha. nincs időm rendesen enni, nincs időm begombolni a kabátom, leforrázom a nyelvem a kávéval. ilyesmik.
de mindenért kárpótolnak egyéb események. például van egy ilyan mára is. ott ültem az asztalnál és néztem ahogy bejött. szabványméretű kép volt nála, pukifóliába csomagolva. észlelte hogy mi még nem ismerjük egymást, ígyhát bemutatkozott. pedig én tudtam hogy ki ő. már láttam ezerszer.
aztán beszélgettünk a képéről. kicsit elbénáztam a dolgot, de már tudom mit akarok tőle kérdezni legközelebb. sokkal többet mint most. habár most is örült. majdnem elindult aztán megkérdeztem hogy kik vannak a képen. aztmondta bármit kérdezhetek. (mostanában mindig ezt mondják nekem)
később megvettem a legújabb idiótacipőm. majd a legújabb kedvencillatom. mimóza.
voltam nosztalgiakiállításon is és el ne felejtsek írni azoknak a kedves embereknek. fotók voltak és festmények. megmég ezer más dolog, de nekem ők.
itthon csodálatos levél várt és most nemtudom mit is mesélhetnék még
valami történt
szokatlan dolog

az

tervek

ebben a hónapban rengeteg izgalmas dolgot kell csinálnom !
vettem vonatbérletet is, szóval ha nincs sztrájk, akkor nincs ami meggátoljon abban hogy menjek ilyen helyekre. persze mégis mindig találok kifogást. hehe.
ma pizzát fogok enni este, pedig nem is vagyok éhes. társaságba megyek, pedig aludni akarok inkább.
ilyenek vannak. tegnap annyi képet pakolgattam ide-oda, hogy mára úgy jajgatok mint egy derékfájós nagymama.

meg kell tanulnom nagyon sok nyelven. jól.

listát írok egy emberről, mert muszáj eldöntenem hogy hányadán állunk. nem mintha így könnyebb lenne, de majd idővel talán javul a helyzet.
varázslatos zenéket hallgatok egyébként. hazafelé az úton mindenféle olyan zene következett egymás utána, amihez épp passzolt a hely ahol tartok. a vonaton amikor néztem az elsuhanó házakat és fákat az emberek pedig hangosan nevettek mellettem. aztán vonatról leszállva ahogy sietős léptekkel elindultam. aztán a fókámnál amikor megálltam kicsit. a levegőnek itthon illata volt. megint.