ahoj

egy hatalmas szobában ülök a szőnyegen. mellettem az ágyon a nagymamám. festékillat van, a szobában távolabb áll egy festőállvány, rajta egy félkész tájkép. tőlem jobbra nagy barna szekrények, amikben virágos papírral bevont polcok vannak és puha illatos ruhák. egy óriási doboz van előttem, benne egy olyan játék amit még a dédpapám készített. nem tudom mi a neve, de nagyon szép kis bábuk vannak hozzá. közben a nagyszobából egyre hangosabban hallatszik Ravel Boleroja, és a nagymamám ritmusra emelgeti a kezét. csukva van a szeme. én narancsot eszek és a kesztyűmre gondolok meg a hógolyókra. néha eszembe jutnak még a régi balettórák is.

us

fiús hetem volt. és csütörtök óta varázserejű szavaim, mondataim, beszélgetéseim vannak.
a kiállításmegnyitó olyan volt kicsit mint régen. valahonnan egy eddig nem ismert tartományból előkerült a bátorságom is, már ami a beszélgetéseket illeti. pénteken kávéztam és vitázó emberekkel boroztam. olyan ez mintha pingpongoznék. egy-egy szóról annyi minden eszembe jut, hogy nem győzöm őket leírni vagy kimondani. nemtudom honnan lett energiám és ilyen mérhetetlen sok vidámságom de ha attól, hogy ennyi időt töltöttem fiúk társaságában akkor valóban megérte. márciusban malmö-koppenhága-finnország. 3 hét múlva kávézókról beszélgetek majd egy kávézóban és reményeim szerint lesz zongorista is.

szeretem megfejteni az embereket. általában csak szeretném. de most még sikerül is.

liszt

körbe-körbe megyünk a szobor körül, ami még mindig nem tudom kit ábrázol. a kis tavacskában viszont vannak aranyhalak és békák. és csak mi vagyunk ott rajtuk kívül, meg a szél persze. te is almát eszel és én is. és megyünk körbe-körbe. mindig csak véletlenül nézünk egymásra és mindig csak véletlenül ülünk majdnem-egymás-mellett a vonaton. én beszélgetek lányokkal, te a telefonodba mosolyogsz. a vérnyomás-problémáimat is van végre kire fogni és ha megrendezek este egy ájulást az állomáson, biztos lesz aki hazakísér.

nem emlékszem mikor lettem ilyen végtelenül érzelgős

3-2-1 action!

egy erdőt kérek, egy piros biciklit és egy estét amikor minden időben megtörténik és nem csak utólag a fejemben. vagy építsetek egy kamerát a fejembe, akkor legalább még ennyit se kellene beszélnem, mint most. drámai pillanatokat képzelek el. értelmes bocsánatkéréseket és egy olyan keresztrejtvényt aminek sokatmondó megfejtése van.

mindenkinek hazudtam. mosolygok.

say i'm just fine

ha ez az időszak egy film, akkor szivesen megnézném újra. ha ez egy olyan film, aminek én vagyok a rendezője, akkor szivesen újrarendezném apróbb változtatásokkal. egyébként ez egy elég jó film véleményem szerint. van benne álmodozó lány és egy titokzatos zongorista fiú. van benne kaland, ármány és (elképzelt) románc. van benne békés vidék és nyüzsgő nagyváros. vannak barátságok valamint egyszerűen le nem írható és egy szóval nem jellemezhető emberi kapcsolatok. néha kézikamerás felvételeket látunk, főleg amikor főhőseink ittas állapotban látogatnak képzőművészeti kiállítóhelyeket. a film egy nagyon rendhagyó házibulival végződik, ahol az emberek a falra firkálnak, alkoholos italokat fogyasztanak (vagy tejet) és újra találkoznak egymással viszonylag sok idő után. van aki nagyon jól játsza a szerepét és van aki kevésbé. van, hogy semmi sem függ össze semmivel, van amire nem kap választ a néző. a majdnem főhős lány végül mielőtt butaságokat csinálna elindul inkább hazafelé, ül a vonaton és mosolyog.
filmzene: jeniferever - ox-eye

suddenly is sooner than you think

your eyelashes tickled my neck when you were sitting next behind me

and just to know
i am that girl who leaves purple messages on your bike

tevagyazóceán

valójában egy kicsit szeretek beteg lenni. pontosabban a nagy sálakat szeretem, a meleg teát meg a szines kis gyógyszereket és a rituálét hogy melyiket napi hányszor és hogy kell bevenni. a háziorvosomat is megkedveltem meg a nénit aki mindig ott ül a váróban. ráadásul amíg ilyen fura a hangom még jobban fog menni a dán, mert egyébként is mindent úgy kell kiejteni, mintha meg lennék fázva.

közben érlelődik bennem mindenféle izgalmas elhatározás utazásokról, zongorákról (és hegedűkről), újságcikkekről és házibuliról. van sok szép füzetkém, mindbe máshogy írok és mást, rajzolok is és listáim is vannak persze.

forraltborozós időjárás van és szépnovember

all the things they said

tényleg mindenki megházasodik mostanában és már majdnem elhatalmasodott rajtam az öregség-csúnyaság pánik, ám szerencsére az elmúlt három nap sokkal különösebb tapasztalatokkal tett gazdagabbá, így nincs értelme azon gondolkoznom, hogy a férfi nem miért nem vesz részt tevékenyen az életemben.

inkább tovább álmodozom a jazz zongoristámról... és írok, sokat, mert bármennyire is próbálkoztam az elmúlt hónapokban, beszélni még mindig nem tanultam meg.

vagy összebarátkozom az észt lánnyal, nagyon szines ruhákat fogok hordani, az utcán festek és bűntudat nélkül elhízok nagyon.

two gallants

éjjel az esőben a legjobb sírni és úgy istenigazából mérgelődni. persze az nem vet rád jó fényt, ha egy kiadós ordibálás után hátranézel és észleled hogy az egész eseménysornak volt két ismeretlen szemtanúja is.
bárcsak elmondhatnám hogy ezek nem velem történtek. pedig de.

ma is intenzíven próbálkozott az időjárás azzal, hogy kiborítson. de most dacolok.
és vettem egy táskát, nemmentem dolgozni és este lesz dán órám, szóval azért ez egy mérföldekkel jobb nap, mint a tegnapi.

school of the flower

jólenne, ha nem egy teljesen érdektelen zéhára kellene készülnöm, hanem mondjuk rajzolnom kellene kötelességből, időre, adott mennyiségű és minőségű rajzot. sokkal boldogabb lennék.

six organs of admittance koncertre akarok menni.
és "csak" bécsben lesz rá lehetőségem.

bécs lassan a harmadik otthonom lesz. persze a mostani első vagy második helyet igazán átvehetné már egy dán város. ahová talán mégsem akarom, hogy bárki is velem jöjjön, de ezt már nemnagyon tudom visszacsinálni. viszont amint elrendezem amit el kell rendezni itthon, megyek és megtanulok ott mindent, amit meg akarnak tanítani nekem. és majd együtt csinálunk kiállításokat az atelier atelier művészeivel és mérhetetlenül boldog leszek.

sosem kaptam még ilyen finom süteményt, mint tegnap.
és sosem volt még olyan, hogy valaki előbb valósította meg az egyik kósza gondolatomat, minthogy én realizáltam volna magamban, hogy mi is ez.

jeniferever
kockáspokróc
tea

harmonium

a november mindig megerősít abban, hogy bőven elég, ha csak max richter van és senki más.

toogtyve