hey arnold, where are you?

egészen fura szokásaim alakultak ki az utóbbi pár napban. például mostmár tényleg képesvagyok a nap bármely szakában korlátlan mennyiségű kávét elfogyasztani. most is épp azt iszogatok. ajándék instantkávét. mondjuk nemannyira finom de ez ilyenkor ugye számít.
aztán. tudok 4 órán keresztül folyamatosan beszélgetni valakivel, még akkoris ha halálosan álmosvagyok. ez például nagy előrelépés magamhoz képest. korábban sajnos igazán szimpatikus embereket is otthagytam szónélkül ha alvás lehetősége forgott fennt. ésmost nem. sokat beszéltem mert igazából elég szórakoztató vagyok. ha-ha. és a saját hülye vicceimen is röhögök.
és... nemtudom még mi változott. gondolom sokminden. és én igazán élvezem ezt így.

jaés. majdnem sikerült szereznem egy fél macskát. de az édeskevés lett volna. ide már nemis macska kell. oroszlán. hát ezahelyzet. de ezt se bánom annyira.
nem is tudom mit írjak mostmég. jókedvű postot sokkal nehezebb...

the cat with two heads and the dog with eight legs

azthiszem vasárnaptól kezdek új életet.
főleg mondjuk azért mert semmi olyanra nem lesz időm amire eddig volt. és ez remélem fordítva is igaz. ha csak azokra a dolgokra nem szakítok időt (vagy legalábbis közel sem ennyit) amikre idén nyáron igen, akkor elégjó évnek nézek elébe. még várom is meg minden. készülök rá. najó. szóval vettem például új tollakat.
meg ugye hamarosan költözök is. és egy ideig biztos nemnagyon lesz internetem. ami még a hasznomra is válhat talán...

egyik este egyébként elaludtam zenehallgatás közben. és arra a régi pulp számra riadtam fel. fairground. ilyen nagyon nyomasztó szám. és az az album velem egyidős. amúgy ha a pulpnak lenne köze manchester-hez, szerintem simán belekerülhetett volna a 24 hour party people-be. habár inkább ne... azért nem olyan szánalmas zenekar mint a happy mondays. a filmnek meg úgyse az a legjobb része, amikor már a '90es évek elején járunk.

art brut?

So I'm in the Tate

And I'm looking at Hockney

And oh sweet Jesus

There's something about that blue

It touches me deep inside

Amazes me when I step outside

I'm sweating

I'm sweating

I'm beginning to palpitate

I can't help myself

I just can't help myself

Modern art

Makes me

Want to rock out

2006 summer

mostmár úgyis vége a nyárnak, azaz mindjárt de én már nagyon várom... szóval íme miket hallgattam "elég gyakran" ebben a pár hónapban:

• Radiohead - Where i end and you begin
• Radiohead - I might be wrong
• Pulp - Do you remember the first time?
• Pulp - Fairground
• Beck - Tropicalia
• Beck - Forcefield
• dEUS - Roses
• dEUS - Turnpike
• The Zombies - Time of the season
• Smashing Pumpkins - I am one
• White Stripes - We're going to be friends
• El Perro Del Mar - Sad
• Antony and The Johnsons - Bird gehrl
• New Order - 60 miles an hour
• Life Without Buildings - The leanover
• Television - Marquee moon
• Two Gallants - Nothing to you
• Mars Volta - Eriatarka
• Mars Volta - Vermicide
• France Gall - Poupee de cire, poupee de son
• Ludivine Sagnier - Papa T'es Plus Dans L'coup
• Arielle - Goody goody
• Doe Maar - Sinds een dag of twee
• Petula Clark - Downtown
• The Raconteurs - Steady as she goes
• The Raconteurs - Yellow sun
• The Vines - Ms Jackson cover
• The Vines - Winning days
• Kasabian - Empire
• The Shins - New slang

i might be wrong

nagyjából két napja fogalmazom hogy miket fogok ide írni. tökjól kitaláltam mindent, csak a kezdést nem, úgyhogy ez már legalább a harmadik verzió. nemszámít.
nos, a szombati koncerteket semmi sem múlja felül. és ez így is fog maradni még egy jóideig azthiszem. a dEUS zseniális volt, turnpike az elején, roses a végén, minden pont úgy ahogy számítottam. első sorból, hihetetlenül lelkesen, és csöpögött az arcomra az eső.
radioheaden meg nem kellett volna hátra mennem, de amúgy megtette hatását a koncert azthiszem épp eléggé. még akkoris ha nem játszották a where i end and you begint. mert például a gloaming vagy a just, az idioteque, a street spirit... így jóvolt nagyon.
mégmégmég.

a vasárnap hajnalt meg majdnem nem tudta semmi alulmúlni, de aztán mégis. a szerda hajnal. remek befejezés. az "alulmúlás" annyira profin sikerült, hogy azóta is ott vagyok. így alul. és az jut eszembe folyton hogy no I won't let you down meg hasonló nagyonszar ígéretek és kínomban már inkább röhögök rajtuk... azaz magamon röhögök, hiszen senki sem csinált semmit, magamnak csinálom a problémákat. tudniillik ez a hobbim. szeretem direkt pocsékul érezni magam.

amúgy megfogadtam olyan dolgokat hogy. nem használom többet az msn messenger nevű programot meghogy nem iszom több alkoholt. ha nemsikerült betartani valamelyiket, szereznem kell egy macskát.

ma van az a beck koncert amire nem mentem el

a nyár maradék részében nem áll szándékomban kimozdulni itthonról, maximum beiratkozni megyek el, mert az mégse árt ugye. de például nem lesz gólyatábor se, ott elkerülhetetlen lenne a lerészegedés, akkor meg ugye macska, szóval maradok. mostantól óvakodni fogok az emberektől, nem megy nekem ez így velük. majd megoldom nélkülük.

egyre kevesebb dolog számít

ami fontos volt például, hogy az elmúlt éjjel nagyon szépet álmodtam. benne volt a nagymamám, akitől kaptam egy festőállványt meg egy félkész festményt és aztmondta nekem kell befejezni, mert ő nemtudja hogykell. aztán benne volt az a szép ember, és egy virágcsendéletet fogott a kezében. jó álom volt nagyon. hálás lennék érte, de nemtudom kinek kell...

olyan jó volt régebben naivnak lenni és hinni bizonyos dolgokban. elég sokminden elveszett ebből. annyiszor kértek már tőlem bocsánatot hogy elképzelni se tudom hogy fogom-e még őszintének érezni az ilyesmit. én vagyok az a lány, akitől mindenki azt kéri neharagudjon, mert tudják hogy úgyse fogok.
és amíg nemtudom hogyan tudok ezen változtatni addig inkább a fejemre húzom a takarót és egyetlen levélre sem válaszolok...

thankyou

sosem táncolok többé zsebretett kézzel

a földön fekszem lázasan, mellettem a maradék csokitorta, a kezemen ott a karszalag, hangosan énekelgetnék, de nincs hangom dEUS óta. mindegy is azthiszem, kezdődik az airbag, olyan jó itt feküdni, csak nemlátom a monitort, fáj a szemem is, már tegnap este óta amikor ott ültünk a buszmegállóban és csöpögött rólunk a víz, nem tudtam mit kezdeni magammal, össze akartam törni valamit annyira ideges voltam és csalódott. vagy csak hülye. nagyonhülye. hát ezvan.
hülye növény vagyok.

mindegy mindegy mindegy

where i end and you begin

oxygen

gyorsan meghazudtolom magam és mégiscsak írok még ide az elutazás vagymi előtt. vagy a feltételezett halál előtt.
...habár ezen most elgondolkoztam, lehet hogy már halott vagyok mostis. nem kell semmi természetfelettire gondolni, de ha nem érzem hogy élek akkor vajon mitcsinálok?

egy növény vagyok, igaza volt a magyartanáromnak. valami unalmas cserepes növény ráadásul.
hogy is volt az az oxigén dolog?

so long and thanks for all the fish

post korareggel, reggeli közben. ez az utolsó reggelem itt a csodás munkahelyemen, még egy óra és leléphetek. remek lesz. mostmeg így búcsúzom a helytől. itt szilvesztereztünk egyébként. jóvolt. a pici fehér kávéscsészéből most kávét iszom.
jameg kaptam sütit is. eza reggelim.
egyébként azértis írok, mert azthiszem ez az utolsó alkalmam ha mondjuk meghalok radiohead koncerten. szóval a biztonság kedvéért a blogtól is elbúcsúzom. sziablog, kedveltelek.
amúgy nemakarok meghalni radioheaden mert akkor nem lehetek ott a hugom születésnapján. és egyébként azért se halhatok meg, mert gondolom senki se visz magával krokodilokat vagy kellő mennyiségű festéket, máshogy meg ugye nem vagyok hajlandó meghalni. sajnálom.
tegnap, azok után hogy többmint egy éve itt dolgozom, megtanultam hogykell ezen a bonyolult telefonon melléket kapcsolni. kár hogy már semmi hasznát nem veszem a tudásomnak...
az asztalon még mindig ittvan egy kresz oktató dvd meg egy könnyűbúvár lámpa.
aztán van itt még forgós szék, ami nyikorog kicsit, van fura alakú cukortartó és mégegy ugyanolyan doboz amiben meg kávé van. persze mindig összekevertem őket. jaés van nagyonsok doboz epres tea. megmaradt, mert azt senki sem szereti. szegény eprestea.
nem is tudom mit mondhatnék még, persze semmi olyat hogy a szivemhez nőtt ez a hely meg a sok piros egyenpóló, mert egyátalán nem. de ennél kényelmesebb munkahelyem azthiszem soha többet nemlesz...
lassan indulok is, még megetetem a halakat és elmosogatom a kávéscsészéket.
ennyire vagyok képes így korareggel.

nyuszi ül a fűben

azért egy kicsit mégis meg tudtam lepni magam. és azóta is ugyanabban a fura zavarodott állapotban vagyok. persze néha el tudom felejteni amíg mondjuk televíziós vetélkedőt nézek vagy könyvetolvasok vagy izé alszom. persze azis meglepő hogy nem valami rémisztő vagy legalábbis iszonyú nyomasztó dolgot álmodtam. inkább nem álmodtam semmit. kikapcsolt az agyam.
jelen pillanatban pedig az az érdekes, hogy nemtudom hogyantovább. eddig mindig voltak ilyen lehetőségek. semmi világmegváltó, de hosszabb-rövidebb ideig megoldották a gondjaimat. általában persze csak rövidebb ideig, de addig legalább nem voltam ideges.
mindig képes voltam nem tudomást venni az eseményekről. elméletem szerint ugyanis ami tőlem függetlenül romlott el, az nélkülem is fog jóra fordulni. tehát ha úgycsinálok mintha semmi közöm nem lenne a dologhoz, akkor majd szépen lassan megint visszatér minden a régi kerékvágásba.
most viszont elég nehéz úgy csinálni mintha nem én okoztam volna a problémát.
idióta vagyok azthiszem.

nincs is humorom

szeretnék halálnemet választani. ugye lehet?
azt kérném, hogy engem vagy krokodilok egyenek meg vagy fulladjak festékbe.
semmiképp se szívroham vagy természeti katasztrófa. ezt valaki tartsa észben szükség esetére.
csupa vidám dolgon jár az eszem, persze nem tudok aludni, pedig már a szomszéd is rámszólt hogy maradjak csendben...
akkormost milegyen?
még mindig azt a knife számot hallgatom. this is our last goodbye. now you should be holding me.
és iszonyú vihar van odakint. nem tudok kilépni a házból.
a helyzet kétségbeejtő.

ha betekerem magam dróttal és kiállok a lumú elé, vajon lesz aki komolyanvesz?
mint azokat az "élő szobrokat" velencében például. csak ez ilyen modern dolog lenne. meg ilyen mókás.

calm down

egyszer énis ilyen leszek. szakértő, mint ez a bácsi.

úgyis erre fognak tanítani az egyetemen.

legalábbis most még így gondolom. aztán úgyis csalódni fogok időközben.

persze remélem hogy nem, de mivan ha mégis?

a diplomamunkámat pedig a modern képzőművészet és a könnyűzene kapcsolatáról fogom írni.

jóterv nem?

mostmár mindent meg kell csinálni. mindent amit eddig terveztünk.

remélem sikerül. tényleg nagyon remélem.

nem szeretnék újabb hónapokat kidobni az ablakon. egyetse.

amúgy valahogy mindig madarat csinálnak belőlem. ők. voltam már veréb és bagoly.

most gólya leszek. elég borzalmasan hangzik.

semmi összefüggés az előbbi gondolattal, de azthiszem csomó mindent be kell pótolnom.

például sosem sieltem még.

de van ennél fontosabb dolog is.

na így van ez, megint blogotírok... szégyen.