x will mark the place

mostanában sok a real world dolog, amikor véleményt kell nyilvánítanom, szőlőfajtákról kell beszélnem, politikáról van szó meg a médiatörvényről, buszoznom kell mert vonatsztrájk van, határidők, hivatalos meghívók és az a helyzet amikor nagyon oda kell figyelnem hogy mit hogy ejtek ki mert az a legfontosabb. de közben pedig van az is, ami minden csak nem real. hosszú és részletes álmok, zselévodka és tömeggel táncolás, biztosnak hangzó de mégis elképzelhetetlen külföldi utazások fiúkkal, kiállítások és művészek akik ott vannak a szemem előtt folyamatosan, véletlen találkozás a metróaluljáróban és még sorolhatnám.
és ez a két dolog így együtt érvényes, azthiszem egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, de közben mégis van valami olyan világ, ahol többet számít a szexnél az, hogy ő is szereti a franciadrazsét.

rosszul vannak bekötve a dolgok és nem találom a megfelelő ideológiát ahhoz ami vagyok. az pedig még megmagyarázhatatlanabb hogy ennek lehet hogy még örülök is.

(egészen új dimenzióba került most a where i end and you begin)

házak

most hétvégén sok város volt, meg falu, meg az azokhoz tartozó emberek az életemből. mindenkihez elképzeltem egy tökéletesen hozzá illő házat. azthiszem ez egy elég jó projekt lehetne, ha sokat rajzolnék mostanában (ez még megvalósítható igazából) akkor megrajzolhatnám az összes környezetemben élő ember ideális lakhelyét. egyszer valaki azt mondta minden időszakra kellenek tervek. és ez a következő egy hét most egy megfelelő időszak erre, ősziszünet időszak. az nem is olyan lényeges hogy mennyi mindent kellene tanulnom, vagy hogy mennyi emberrel tervezem hogy találkozom, ezek ugyan kész tervek de mégsem csak tőlem függenek. viszont az hogy rajzoljak az csak az enyém. (ez pedig valójában egy újabb kihagyhatatlan lehetőség arra, hogy boldog perceket töltsek egy lehetőség szerint igencsak nagyméretű papírírószer boltban azzal, hogy kiválasszam a magam elé kitűzött terv megvalósítására leginkább alkalmas simapapíros füzetet és vékonyhegyű fekete tollat.)

Nørrebrogade

ezen az utcán akarok MOST sétállgatni.

elhatároztam, hogy egyszer így fogok beszélni dánul (kivéve az öregbácsis hanghordozást).

nagyon hiányzik Dánia.

hi ho

6 órával ezelőtt áramszünet volt. hazaértem és sorba rendeztem a cipőimet. közvetlenül az esernyők mellé raktam őket. ebéd után kávézott a család, utána én aludni akartam egy kicsit, de persze inkább párnacsatázni kellett a többiekkel. nem ettem szőlőt. később megpróbáltam felidézni a tegnapi koktélok ízét, de mindnek csak a szine jutott eszembe és az, hogy az utolsóhoz nagyon nem illett az a narancskarika. már azt is tudom kit viszek el erre a helyre legközelebb. a vonaton csukott szemmel ábrándoztam bátor tettekről, amikhez sosem leszek elég bátor.

egyébként ebben a hónapban már volt egy nagy csalódás, már volt olyan este amikor túl sok idő múlva jött az első éjszakai a hidegben, már kaptam nagyon rossz híreket, már elmaradt pár találkozás és volt családi csetepaté is. most jöhetne inkább néhány valóra válás, egy színház és/vagy mozi, egy telefonszámelkérés, egy szinesfaleveles őszi nap és néhány olyan nap is amikor cseppet sem vagyok éhes. vagy ezek közül egyik se, de cserébe legyen nagyon meglepő és izgalmasan jó.
köszönöm.

the world that i wanted?

holnap nagyon hideg lesz. és én már nagyon várom.

itt egyébként rend van, hatalmas rend, jöhetnek vendégek is akár csak persze senki sem akar. szóval rend. és egy majdnemkész-szagú publikáció, egy remek munkahely, egy dán nyelvtanfolyam és valami egészen különleges zöldtea amitől olyan energikus és átgondolt leszek hipphopp mint már régen.
ma nem keresek válaszokat, felesleges is, mert nincsenek. mindenki megtartja őket magának, de persze ebbe is kezdek beletörődni. valamint arra is rájöttem, hogyha én nem keresem mások társaságát akkor azok a mások könnyedén úgy tesznek mintha nem is léteznék. minden nem működhet magától persze, csak kár hogy ez is olyan szomorúan-egyoldalú dolog lett, mint a gyöngyfűzés. hová tűntek a barátaim?

save myself

ősz van. falevelek, gesztenye, szőlő. reggelete sál és kabát és hideglevegő illat. ilyenkor megyek biciklizni a ligetbe a tóhoz. willy mason a szép mély hangjával persze most sokat hozzátesz ehhez a tökéletesség-hangulathoz. ha becsukom a szemem new yorkban vagyok, vöröstéglás tűzlépcsős házak között. ha nem csukom be a szemem, akkor egy autóban ülök és nem vagyok egyedül. megyünk valahová. és este van persze. vagy szürkedélután.
itthon hideg a ház, csak az én szobám meleg és sárga és fényes. i'm home and it's tomorrow.

**

az őszi párizs valahogy sokkal jobban hiányzik, mint a nyári.

constant pondering

el kell mennem Milánóba is, dánokkal találkozni.

addig pedig csak reménykedni tudok benne, hogy ezek a soha nem tapasztalt gondolatok a fejemben nem tűnnek el a szervezetemet ostromló betegséggel egyidőben. idén megtanulok gondolkodni az egyetemen, és nem csak ott ami még szokatlanabb. újságot olvasok és érdekes beszélgetéseket folytatok újságíró ismerősökkel, megkedveltem a filozófiát köszönhetően egy Besenyő Pista bácsi-hasonmás filozófia tanárnak, és verseket olvasok amik még érdekelnek is, bejárok az egyetemre, szociálpszichológiát is tanulok és filmtörténetet. nemtudom ki mondta hogy az MA képzés szar, de ezennel kijelentem hogy nincs igaza. jövő héttől egy tekintélyes múzeum egyik serény munkatársa leszek, meg van itt egy ilyen diákszervezet is ami egész izgalmas.
remélem nem viszem túlzásba a dolgokat, mert nem szeretném idő előtt felrobbantani az agyam.