blowin' in the wind

ma (is) korán keltem. ennek köszönhetően egy nap másfélnek tűnik és ez nagyon tetszik.
egyébként megtaláltam azt a sad birthday songot amit a szülinapomon akartam hallgatni csaképp nem jutott eszembe az előadó. most viszont épp nem vagyok szomorú. afranc.
tegnap motivációs levelet is írtam és ez már megint valami nagyon komoly dolognak tűnik. remélem én is komolyan gondolom. mások meg csak bízzanak bennem kicsit, nem kell hogy komolyan vegyenek. elég kevés ember vesz komolyan. apu pedig kiborul ha hisztizek. ezért két napja leszoktam a hisztizésről.
mást nem mesélhetek ez most túl hirtelen dolog ahhoz hogy elkezdjek körítő-történeteket kitalálni.
ami biztos hogy pár hónap múlva elkezdek franciát tanulni, nyáron párizs, centre pompidou.

vajon ez a hangulat megint csak két napig fog tartani? reggelente bob dylannal ébredek.

dear hans

van egy világ
ahol csupa ügyes ember él, akik le tudják rajzolni az óra ketyegését és azt hogy milyen ha sokáig ülsz a lábadon és elzsibbad és szúr. gyönyörű festmények születnek az évszakokról és a hozzájuk fűződő érzelmekről még a szélről is és mikor nézed a képeket te is fázol.
ebben a világban van valahol az a night club is ahol a meztelen lányok mögötti falon szép filmeket vetítenek a falra.
a fehér pizsamás lányok pedig sosem fekszenek este 10kor magányosan a szőnyegen és nem bámulják a plafont és végképp nem érzik elérhetetlennek az egész felnőtt-létet.

ma este maradok az a csúnya kislány aki szeretne fára mászni a fiúkkal de senkinek sem jut eszébe hogy segítsen neki elindulni
utálom azokat az embereket akik nem tartanak bakot

valószínűleg egy hisztis picsa lettem

doo

egészen rendkívüli dolgok történtek így ma. reggel majdnem elájultam és még csak itthon sem voltam. azért jó volt a földön feküdni kicsikét. aztán kihúztam a függönyt a szobámban de ez már akkor történt mikor hazaértem. előtte főztem is és sütöttem palacsintát. mármint a függöny-kihúzás előtt. zenét is hallgatok, úgy mint régen azthiszem. csak annyi a különbség, hogy most két szám között abban a csendes másfél másodpercben hallom ahogy kegyeg a vekker az asztalon. kedves darab, jó barátok lettünk.

most egy bevásárló listát fogok írni, pompás érzés hogy végre elküldi az egyetem az ösztöndíjam.
hivatalos ügyeket is intéznem kell a következő egy hétben, postára menni meg bankba, valamint meg kell írnom összesen kb 50 oldalnyi tanulmányt különféle témákból...

most szivesen aludnék egy kicsit de nem tehetem még. lehet hogy soha többé nem lesz időm aludni

these are a few of my favorite things

érdekes, hogy az ország még mindig ugyan ott tart ahol egy évvel ezelött, csak én próbálok eszeveszetten továbblépni. ha jól átgondolom azthiszem nincs olyan időszak az életemben amit szeretnék újra átélni. vagy csak olyan rövid időszakok vannak, amikért nem éri meg a fáradtság. sokkal izgalmasabb inkább valami új pillanatot "csinálni" így MOST.

ez a most például egy jó pillanat, habár képtelen vagyok aludni. ordít a zene, ugyan az az egy szám reggel óta, a szobám pedig egyre nagyobb és nagyobb lesz. hamarosan akkora lesz mint szigeten a gulácsy-után-szabadon elnevezett sátor és a zene is olyan. én hatalmas párnákon fekszem a földön. odakint esik az eső. nagyon jók a szinek és az illatok, mint mindig. ezek azok a dolgok úgynézki amikhez ragaszkodom.

valamint a levélíráshoz és a főzelékekhez

face

pár napja nem álmodok. olyan mintha kikapcsoltam volna az agyam, minden pozitív és negatív irány megszűnt így. persze ez nem rossz dolog csak megjegyeztem.
újabb portré őrület kezdődik, nemtudom hogy kerültek a közelembe az emberek, nem is ismerem őket, de mindenkinek olyan nagyon érdekes az arca. muszáj "kezdenem" velük valamit.

falling

eltűnt egy régi post. most először lenne fontos hogy meglegyen de nincs. lehet hogy nem is történt meg. lehet hogy sosem voltam moziban, sosem láttam azt a filmet, sosem létezett az az ember akivel azthittem hogy ottvoltam, sosem forgatták le a filmet, és a benne emlegetett festő sem létezett valójában. kétségbeejtési listán ez az eset 5-ből 3 pontot kap.

még egy órát kell addig eltöltenem hogy ma már biztos ne aludjak el.
igazból aggódom kicsit. van egy nő az életemben, aki most arra készül, hogy picasso módjára festékbe fulladjon de ez az én ötletem volt, nem lophatja el. mérhetetlenül megsértődnék. és nincs kedvem megint fekete ruhákban mászkálni, smink nélkül, fagyos kezekkel, gondolatok nélkül.

elárulom, hogy tegnap délben kezdődött szánalmas soroaztfüggővé-válásom folyamata. a 7. epizód után ettük meg a sütit. a 10. és a 11. között rohantunk le cigiért a boltba. a 22. közben sütöttünk pizzát. a 28. rész után pedig már legalább 5 évvel idősebbnek éreztem magam. mindezt ő és én vittük véghez, valamint csendestársként még emma az óriás plüssoroszlán.

nem emlékszem írtam-e már hogy a hundertwasser megnyitón a táncoslányok olyanok voltak mintha az almodóvar filmemből ugrálták volna oda magukat a színpadra. nem bántam hogy ottvoltak.
ami a képeket illeti, valami csoda is történt odabent, azaz a csoda fele ekkor, a másik fele egy péntek esti lépcsőnbeszélgetés eredményeként született meg. a csoda pedig az hogy visszaszerzem a borítékban elajándékozott tehetségem és folytatom ott ahol már ki tudja miért maradt abba valami.

és nem tudom mit mondjak a radiohead albumról

és túlságosan rettegek egy budapesti kórházban esetlegesen történhető dolgoktól ahhoz, hogy tovább folytassam az írást

i am small

elmesélem mégis hogy milyen mostanában. régen úgyis mindig erről írkáltam. milyen a micsoda.
hát elég ritkán járok haza, mármint így nagyonhaza. ha mégis, akkor általában egyedül töltöm a péntek estét és a szombatot. a családom egy másik dimenzióban létezik csak, a telefon túlsó végén vagy valami furcsa, levélnek alig nevezhető, betű-halmazban. jaés anyagi vonatkozásban. mivel sem jelenlétemmel sem semmiféle különleges képességgel nem tudom kárpótolni őket, hivatalosan is élősködővé váltam (taps) és ez előreláthatóan még évekig így is fog maradni.
persze semmi gond, mert élni sem tanultam meg úgy igazán, habár hétfőn és szerdán egy családnyi emberre főzök általában, zsé óangol szövegeket fordít közben vagy verset ír és németül filozofálgat klasszikafilológiai problémákról. ilyenkor emlékeztetem magam arra hogy alig egy éve tanulok csak latint és nem gond ha nemértem miről beszél. szerdánként filmklub van, nagyon kényelmetlen a előadóteremben az ülés, de a filmek legalább nem unalmasak. legutóbb a film után hosszasan gyötörtem magam régi történetek és egy régi mozi-pajtás arcának felidézésével de hamarosan ezek a dolgok is el fognak múlni attóltartok. francba a hülye büszkeségemmel.
azért szeretek itthon lenni, mert itt úgy lehetek egyedül, hogy nem kell attól tartanom bármelyik percben beronthat valaki vagy valaki és valamelyik tanítványa.
esténként a szomszédban már nem történnek izgalmas dolgok, a függöny is gondosan be van mindig húzva. már csak azt nem értem miért álmodom minden éjjel hogy szép szőke kislány vagyok és egy nagy, békés, csendes és lassú városban úszok a levegőben.

most végre nekiláthatok tudományos értekezést írni egy ma már csak nyomokban látható templom feltételezhetően nem létező építéstörténeti korszakáról, és a hozzá fűződő ezernyi aprócska történetről amik még érthetetlenebbé teszik a már amúgy is bonyolult helyzetet. jó dolog ilyet írni ha az embernek van humora. az egyik régész neve például pataki vidor volt.

zoo

megint nagyon álmos vagyok
ma 3 kávé, reneszánszóra, megnyitó, haza.
valami nincs igazán rendben mostanában, ha-ha. persze van meghívóm a hundertwasser kiállítás megnyitójára, márcsak a kandinszkij - klee kiállításra kellene, de most még ezt sem tudom biztosan. voltam egy másik megnyitó-féleségen is, nagyon finom volt a forralt bor és megint ottvolt az a félelmetes lány akivel majd egyszer nagyon jól fogjuk egymást ismerni ezt elhatároztam. a négyesmetró építése már lassan minden területen kísérteni fog, most féltékeny lettem és bosszút állnék a bkv-n ha nem félnék hogy már megint megbüntetnek.
remélem az albérlet túléli a ma éjszakát, komolyan nagyon félek hogy mi lesz velünk. remélem nem lopják el az üvegsakktáblánkat.
nem nagyon vagyok képes többre mint a remegve elalvás, még beteg is vagyok ráadásul és jövő héten rengeteg dolgom lesz. megint.
nemtudom mit mesélhetnék
kicsit mintha meghaltam volna nemrég