nervous cobweb

még régen, mikor nyelvvizsgára készültem tanultam azt a dolgot hogy brainstorming, ami valami olyasmiből állt hogy egy bizonyos témát megpróbáltunk minden létező oldalról körüljárni, egyfajta szabad asszociációs játék volt ez, de inkább eszköz arra hogy megtanuljunk gondolkozni. persze semmi sem bizonyítja hogy azóta jobban tudnék gondolkozni, mindenesetre eszembe jutott nemrég szótárral a kezemben hogy megnézzem van-e valami elmés magyar kifejezés a brainstormingra. hát a brain-strom-ra találtam azt hogy félrebeszélés. úgyhogy ha ebből indulunk ki feltétlenül megtanulhattam félrebeszélni. de hirtelen elmezavart is jelenthet a keresett (és talált) kifejezés. egyre izgalmasabb.
mondhatni azóta is használom a módszert, mármint a régen tanult verzióját, ugyanis kedves lakótársaim esszéit szoktuk ilyen fej-összedugva előgondolni, nem mondom hogy megírni, de valami olyasmi. azóta megpróbáltam ilyen technikával tervet előírni saját magam számára a nyárra, ez sikertelen próbálkozásnak bizonyult.
most azonban elhatároztam hogy viharzok kicsit a festő-pályázatra való készüléshez, ez néha sikerülni szokott, legalábbis legutoljára mikor ilyesmire alkalmaztam nem vezetett rossz eredményhez.
azthiszem még az se lenne elveszett javaslat magamnak, ha félrebeszélnék, félregondolnék - ha van ennek értelme. mármint szerencsés vagyok a helyzetemben, nem kezdtem még el olvasni, nincsenek tehát valós információim, nem fogadtam el senkinek az álláspontját sem, főleg nem a nagymamámét, talán saját magamnak sincs még álláspontom. "meg ne kérdezd mi lesz a kép témája. előttem is titok." de a fejemben meglévő - talán téves, talán kicsit homályos - emlékek alapján felállítottam magamnak egy tervet, úgy néz ki mint egy pókháló amit egy részeg pók szövöget. ez az én félrebeszélésem eredménye. és talán a siker titka is, talán arra van szükség hogy ne vegyem komolyan, hogy ne mondjam meg a "tutit".
azthiszem nagyon élvezem hogy hülyeségeket gondolok egy túlmagasztalt és félreértelmezett festőről. igazán nem kívánhatnék ennél szórakoztatóbb elfoglaltságot.
kedvelem az esős napokat, tökéletesen alkalmasak a félrebeszélésre, kell hozzá tea is és bob dylan - queen jane approxiametly is, szájharmónikával és ezzel a kellemes szürke hangulattal, ami nem az a hétköznapi beszédben alkalmazott szürke-hangulat féle szürkeség, én még nem zavarodtam bele a mondanivalómba, már ha van olyan, szóval van egy ilyen esősnap-otthonülök-félrebeszélek-nagy terveket szövögetek féle szürkeség, ami csak azért szürke mert ilyen évszakon felüli, akármikor bekövetkezhető és feltétlenül szerethető valami.
néhány kedvenc filmemet is meg kellene most néznem hogy teljes legyen a kép. pókháló.

amalasuntha haha

készül a fejemben a titokzatos kép a titokzatos pályázatra. és ez nagyon izgalmas.

persze néha szünetet tartok és listát írok fergeteges filmzenékről. a biztonság kedvéért van néhály új kedvencem is, róluk majd később mesélek. újra 15 éves vagyok és szerelmes egy titokzatos idegenbe.

valamint rátaláltam egy osvaldo licini nevű olasz festőre, még rómában láttam és nem sokat tudok róla de mindenképp kedvelem.

tegnap láttunk világító papírtornyot és ilyen asztronautaként lebegő embereket egy levegő nélküli teremben ahol csillagok voltak a falon.

házifeladatvideó: 1 és 2

kinga

holnap
jó napom lesz. és kész.

ma
függőágyban fekve beszélgettem az unokatestvéremmel. szilvafák alatt feküdtünk. aztán esett az eső kicsit. felépítettünk egy homokvárat is. voltak darazsak. és görögdinnye.

nemtudom hogyérzem magam. és nememlékszem mit csináltam tegnap ilyenkor

there

bernini elefántja. véletlenül találtunk rá

királynői lakosztály

ő nem tudom hogy került oda

lány. már nem él and for a minute there, i lost myself, i lost myself

bacchus

toboz. a vatikán kellős közepén

bácsik. szép sorban

kicsi és nagy bácsik

törpapa is

nézz föl

nézz le

i am small

mintha nagyon sokáig bicikliztem volna és annyira elfáradtam hogy mozdulni is képtelen vagyok és csak alszom alszom alszom. aztán vezettem autót csak úgy kedvtelésből, a város lekevésbé utca-kinézetű utcájában, majd vonatokkal szemben is, versenyezve nem is tudom kivel.

ültem az orient express egyik kétszemélyes asztalánál és úgy éreztem magam mintha én lennék kicsiny balázs egyik búvárszobra.

hát a családommal együtt nyaralni kész élvezet, kaptam minden nap meggyes joghurtot és csak reggelente nem hagytak aludni, a nap bármely más szakaszában igen. a hőségből kimaradtam, vagy átaludtam vagy bebújtam a víz alá. sokáig nem is értettem mi ez a nagy felhajtás, hiszen a rolling stones koncerten is csak egy embert kellett újjraéleszteni. én meg csak a slágerekért mentem volna el - ha elmentem volna. de inkább csak esőben árultam a könyveket.

úgy telt a hét, mintha nem is én lennék, vagy mintha én lennék valami egészen más észjárással. de azért igazán jó volt, mit ne mondjak még a kultúra-igényemet is bőven kielégítették a festetics-kastélyok meg a tüzijátékok.

végre belevethetem magam valami tökéletesen új dologba, olyasmibe amit még sohasem csináltam, így nemcsak önmagáért lelkesedem, hanem újdonságáért is.

ja azt nem is mondtam hogy rómában találkoztam a fura fiúval a múzeumból, ráadásul egészen véletlenül. most nem a szalállával babrált, hanem ült a kockás teírtős asztalnál és mosolyogva hallgatta hogy jé mi is magyarul beszélünk. mindenesetre örültem hogy ő is felfedezte a környék legjobb lasagnéját.

middletime

néha olyan érzésem van mintha hiányozna a suli, a hétköznapi kis dolgok... ezért ma összeírtam a következő féléves órarendem és elkeseredtem mert csomó mindenre nem fogok tudni bejárni ugyanis egybeesik valami másik fontos dologgal. még meg kell oldanom valahogy ezt a problémát.
igazából azért még rengeteg dolog hátra van a nyaramból, holnap családi nyaralás, medence, sülthal, esti kártyapartik. aztán még itthon is kell lennem, olyan igazán sokat. meg végig kell néznem a six feet under összes részét. valamint új sütirecepteket is meg kell tanulnom.
fesztiválozni is kellene.
valamint vidékre menni. elsődleges célpont debrecen.

nem is tudom miket írkáljak, tegnap voltam a hajón, utána villamosoztam meg sétálltam kicsit és utoljára találkoztam valakivel.

még nagyon sok tervem van igazából a nyárra
csak el ne felejtsem őket

fuck you

sehol máshol nem szeretnék most lenni, csak itt, csak itt. és olyan hihetetlenül jó, hogy nincs velem senki. egyszerűen csodálatos. és nemtudom az eredetiségemet ellensúlyozni remek szókinccsel, valamint eszem ágában sincs azért normálisan élni, mert nincs jobb.

vissza a régi kerékvágásba
végre

hát így megy ez. és még csak aludni sem tudok.

classical

mindjárt beírom utólag a naptáramba hogy mit csináltam az elmúlt egy-két hétben. ez egy olyan naptár amit aztán el fogok tenni a régi szép idők emlékére és majd mutogatni fogok a gyerekeimnek ha egyetemre mennek. csakhogy legyen valami hagyomány amit tovább viszek a családból.

mint azt már terveztem említeni, róma elég jó volt. a melegtől kevésbé őrültem meg, mint számítottam. a tésztát pedig sokkal inkább megszerettem mint ahogy az normális lenne azthiszem. lefotóztam minden romot és templomot, szobrot, festményt, szökőktat amivel csak találkoztam, hátha még jóljön hogy ezt láttam - alapon. ami nem igaz, meg elkötelezett is vagyok. ahol viszont nem volt engedélyezett fotográfia készítése, ott vásároltam könyvet. ez persze a galleria nazionale d'arte moderna volt hogy sznoblegyek és olaszul írjam le a nevét. volt ott egy klimt is, ami kifejezetten tetszett. ezzel pedig a legnagyobb meglepetést saját magamnak okoztam. azám!
a vatikáni múzeumban boroztam, a trevi kútnál almát ettem, minden reggel egy póni társaságában kávéztam és nem hazudok, a pizzériás bácsi pedig oklevelet mutogatott arról hogy övé a környék legjobbja.
renato carosone helyett patti page sokkal nagyobb szerepet kapott a lelkivilágom rendbentartásában, nem értem hogyan.

hát ezek történtek.
holnaptól pedig egy másfajta őrület kezdődik, balatonon. aztán itthon és pesten. utána következő héten pedig talán lesz időm pihenni is.

non lo so

jelezném: nem zuhantam le

és csömöröm van a késő antik és kora keresztény szarkofágoktól. viszont láttam kandinszkijt.
ettem SOK tésztát, ittam FINOM bort, láttam 80%-ban japánokból álló őrült sort a vatikán előtt, elfelejtettem pénzt dobálni a szökőkutakba, voltam vespa-szuvenír boltban, és

nagyon fáradt vagyok

valamint tanultam két fontos szót:
kalapács - martello
nos - allora