Tórshavn

igazi álomváros, ami remélem nincs papírból.

ha egyszer tényleg nagyon elegem lesz mindenből, ide fogok menekülni. reggelente lemegyek majd a halpiacra, délután pedig a várostörténeti múzeumban fogok dolgozni, ahol pénztároslány és múzeumpedagógus leszek egyszemélyben, valamint a viking kultúra kutatója.

a férjem egy olyan fiú lesz, akivel az első napon találkozom a kávézóban és aki Grímur Kamban-ról szóló történeteivel fogja meghódítani a szivem.

(ha valamihez hasonlítani kell, olyan ez a hely nekem, mint Truman Burbank-nek a Fiji szigetek, bár talán nem vagyok tőle annyira messze)

* a hobbim pedig a feröer bélyegek gyűjtése lesz *

there is no such thing as a good painting about nothing

"Newman shut the door,

Rothko pulled the shade,

Reinhardt turned off the light."

az van, hogy ma négyfalközötti izgalmakat keresek. és ezeket találtam eddig.

írok és olvasok, megértem mások titkait.

megtanulom az összes európai ország fővárosát, és ezúttal igyekszem nem elfelejteni őket.

amúgy feröer nyelven nagyon nehéz megtanulni és beszélni, mert annak ellenére hogy nagyon kevesen beszélik iszonyú kicsi területen, tájegységenként (falunként) változik pl. hogy mit hogy kell kiejteni. már tudok egy szót: gulur (= sárga)

a számok pedig:

0 - null

1 - eitt

2 - tvey

3 - trý

4 - fýra

5 - fimm

6 - seks

7 - sjey

8 - átta

9 - níggju

10 - tíggju

micsoda

két éve színész vagyok, fél éve szociológus, hétfő óta filozófus, csak azért hogy április 15-re művészettörténész legyek. persze lehet hogy nem csak azért. olyan vagyok, mint akinek a szobája tele vagy idegen emberek fotójával, akiket az évek során szépen lassan megismertem, már mindenkinek van külön neve és személyisége is. és amikor elindulok itthonról kilépek ebből a világból, és kiváló színész, szociológus, filozófus és művészettörténész válik belőlem, persze mindig csak a magam módján. de azthiszem nagyon sokat fejlődtem az elmúlt két évben.

hey jude

ma a legkülönbözőbb napszakokban aludtam rövid szakaszokat. ezt a sort pillanatokon belül folytatni fogom, amit az írást befejezem. azon gondolkodtam viszont, hogy túlságosan ragaszkodom a rend-hez így képtelen vagyok feldolgozni azt ha valakinek nem mondhattam viszlátot még úgy sem ha tudtam volna hogy sosem látom viszont őt. ezen fogok változtatni például. ragaszkodni feleslegesen valakihez rossz.
azthiszem újévkor nem írtam le a fogadalmaimat, pedig idén voltak! most pedig már nem igazán tudom felidézni, hogy mit tartottam akkor annyira fontosnak, hogy érdemes legyen megfogadni a megvalósítását. de erre rá fogok jönni. talán egy papírra azért leírtam valamikor valahol.

az elmúlt három hét pontosan olyan volt, mint amire régen annyira vágytam mindig. kötöttségek és felelősségérzet nélkül gyakorlatilag semmit sem csináltam. pontosabban semmi olyat azthiszem amit valami miatt muszáj lett volna. hacsak magam miatt nem, de az olyan dolgokat szeretem megcsinálni. ráadásul ettem salátát sokszor, aludtam sokat, bámultam a tévét, és találkoztam soksok emberrel.

most vége a "vakációnak", hétfőn közdődik a következő és egyben utolsó félév és a hét minden napjára van valami programom. m i n d e n napra. ilyen is rég volt. régesrég.

* ja a teljesség kedvéért azért néztem ma romantikus filmet is és rájöttem hogy a fiúk kaktuszok *

everglade

néha mielőtt elkezdek írni összeáll a fejemben a gondolatmenet, de mire eljutok odáig hogy lenyomjam az első gombot minden összekuszálódik. ha nagyon igyekszem akkor persze helyre tudom hozni ezt a pillanatnyi kimaradást, de nem mindig megy.
mindenesetre abban egészen biztos vagyok, hogy a maga (érthetetlen és magányos) módján jó dolog az, ha olyan embernek írsz újra és újra levelet aki már talán soha többé nem fog válaszolni. ha teljesen véglegesnek érzed a dolgot akkor az is mindegy, hogy milyen dolgokról írsz és hogy hogyan. nem kell egetrengető eseményekről és paranormális jelenségekről írnod, nem kell minden energiádat egy levél megírásába fektetni, hogy olyan legyen amire még 3 év múlva is az mondanád: ez igen. szóval ha ennek a szinte már nem is létező embernek írsz, annyira őszinte lehetsz, mint még soha senkivel. persze ez túlzás, de szóval nagyon őszinte, ha akarsz. és nyilván nem arról van szó, hogy amúgy hazug vagy, csak egyszerűen túl sok a tabu az életedben. mármint az enyémben. az évek során azért egyre kevesebb, vagy így kicserélődnek inkább. régi beszélgetéskre visszagondolva (visszaolvasva)... mindent tudnom kellett volna akkor, vagyis nem tudnom, inkább csak észrevennem. nagyon sokáig késve értettem meg az embereket. mostmár azért jobban megy szerintem, vagy legalábbis kevesebbet csalódok.

és akkor a sors/élet/bármi izé fintora hogy írsz és írsz és boldog vagy talán és bizakodó valahogy be nem vallottan és akkor AKKOR a múlt ami nem feltétlen a te múltad, vagy legalábbis kevésbé, nem hogy nem ír vissza, hanem inkább nem neked ír vissza. na ez a nagyonfura.

antony & the johnsons
kings of convenience

magic

egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki két pohár bortól olyan tökéletesnek érezte a világot mint még korábban soha. hibátlan volt az az este. sőt az egész nap az volt. a lány kezdi úgy érezni, hogy minden olyan nap tökéletes, amikor még reggel 7 előtt felébred és rendesen reggelizik.
ez az nap is ilyen volt tehát. reggeli után autóba ült és meg sem állt óbudáig, ahol találkozott egy elmondhatatlanul kedves öregúrral, aki neki adta egy rég keresett könyv utolsó utáni példányát. a villamoson hazafelé a lány nem tudott mást tenni csak mosolygott és mosolygott a világra, ami már ekkor is majdnem tökéletesnek tűnt. vagy legalábbis szerethetőnek.
délután a lány járt könyvtárban is, valamint egy másik kiadó irodájában, ahol átvett egy újabb remek könyvet. ezután kávézott majd elment a megnyitóra. ott találkozott sok emberrel, bort töltögetett, mint a régi szép időkben. egy nyári ember is előkerült, és téli emberek is. csupa remek javaslattal és ötlettel. a tömeg után négyesben megitták azt az üveg bort, amitől a lány végül rettenthetetlennek érezte magát. minden megvalósítható volt, mindenki elérhető és a legkevésbé sem félelmetes módon ott állt előtte képzeletben. a játszótéren repült egy kicsit majd énekelt az egyik hintának.

és ez a mese még sokáig folytatódni fog

kanapé

utazás mániám lett, egészen mostanáig a hugom földrajz atlaszát nézegettem. kezdem elhinni hogy az utazáshoz nem is kell olyan sok pénz. és ennek örülök. egyre bátrabban tervezek. egyre több ország tűnik érhetően közelinek. egyre több nyelven akarok megtanulni.

amúgy ilyenkor hétvégén mindig sokkal aktívabb vagyok, mint hétközben, amikor elvileg csomó dolgom van. de holnap tényleg csomó lesz. még egy kiadó tulajdonosával is találkozom. óbuda. aztán könyvtár. aztán megnyitó. holnapután pedig nosztalgia a galériában. szeretek megint az az ember lenni, akire lehet számítani.

(mit nekem április 15, egy hét alatt megírom a szakdolgozatom!)