harmonikus harmonika hang

hétfő, augusztus 27, 2007

one foot in the grave


elmúlt éjjel valami hihetetlen sok embert öltem meg álmomban, vagy legalábbis meghaltak a közelemben. arra már nem emlékszem biztosan hogy én végeztem-e ki őket, mindenesetre kicsit meg vagyok rémülve saját magamtól meg ettől a töménytelen sok haláltól a fejemben. tényleg kifejezetten kegyetlen dolgok történtek abban az álomban. ugyanakkor néhol vicces is volt, mert pl az emeletesházak könyvepolcok voltak valójában és hatalmas könyvek között bújkáltunk vérengző gyümölcsök és zöldségek elől. harcoltunk is ellenük amikor arra került a sor. például megöltem egy citromot is, meg azthiszem egy karalábét.
de előtte (vagy utána? nemszámít) például egy medencényi ember gyulladt fel egyetlen mozdulatomtól. nemtudom már hogy csináltam.
persze biztos sok kibelezős horrorfilmet láttam tavaly nyáron vagy nem is tudom, lehethogy tényleg sorozatgyilkos lesz belőlem és a fél világ üldözni fog. addigra majd eluralkodnak mindenhol a mutáns biozöldségek és a könyvek is újra fontos szerephez jutnak, házakat építenek majd belőlük valamikor a 21. század közepén például.
mindenestre bizonyítandó a bennem szunnyadó gyilkost, ma gigantikus, fejetlen embereket ábrázoló szobrokat mutatok a kedves érdeklődőknek, ott fent meg lehet tekinteni a képet róluk.

hát ilyen és ehhez hasonló izgalmak történtek velem, láttam ma egy mesefilmet amiben egy gonosz kislányt bezárt egy kutya, egy malac és egy macska közös erővel egy szerszámos házikóba.
szerintem az agresszió már kisgyerekkunk óta bennünk él és növekszik, a szezám utcában is gyakran verik egymást a figurák, de legalábbis minden második részben történik valami baleset vagy verekedés.
ma este pedig egy csodálatos magyar krimisorozat aktuális epizódjában két gimis fiú felgyújtott egy hajléktalant a parkban.
(ez kezd úgy hangzani mintha a hétfő esti kék fény című bűnügyi magazin előzetesét közöltem volna most... hehe)

vasárnap, augusztus 26, 2007

nothing really ends


jókis hétvége volt, tele kultúrprogramokkal, színházzal meg gitárfesztivállal, meg soksoksok alvással és álommal. csomó szőlőt ettem, reggelente kakaó, este belgacsoki.
nincs semmiféle elképzelésem arról hogy miről fogok most írni, lehet hogy kedvem sincs igazán hozzá csak azért írok mert már rég írtam és mert a nagymamám a másik szobában alszik énmeg egész délután aludtam így nem vagyok különösebben álmos. azthiszem nagyon hiányzik hogy a hülye m&m's cukorkás történeten nosztalgiázzak, hiányzik egy kis angyalka az életemből aki szeptember elején lenne 16 éves és hiányzik a festőfiú is az izgalmas ötleteivel. mindezektől eltekintve fontosnak tartom elmondani hogy idén sem láttam az augusztus huszadikai tüzijátékot és cseppet sem bánom hogy nem születtem fiúnak. nem láttam idén nyáron jó filmeket, vagy amit láttam azt már azelőtt is láttam legalább három alkalommal. ilyen szempontból rém unalmas nyár volt.
más nézőpontból persze néha aludni se volt időm és mindenképp lesz mit mesélnem az elmúlt 3 hónapról. node kinek?
vár az üres lakás újra, hamarosan a konyha asztalon fogok ülni, levest kanalazok majd és irtóra bízom benne hogy elköltöztek a szemközti ablak lakói.
a 3 éves unokatestvérem megkérdezte tőlem mi leszek ha nagy leszek, ő majom lesz énmeg nem is tudom. folyton az az érzésem hogy minden szuperfrappáns-nak szánt ötletem ellopják nálam sokkal kreatívabb, produktívabb, tehetségesebb, okosabb emberek és nekem csak valami másodlagos marad. de ha ettől el tudok vonatkoztatni akkor biztos boldog ember leszek, családanya, apáca biztos nem és gyermekkórusvezető sem. majd lesz jogosírványom is és olyan kulcscsomóm (vajon ezt így kell írni?) amin legalább 20 kulcs lóg. remélem sosem fogok melegítőnadrágban bevásárolni járni.
aztán lehet hogy ősszel újra költözök, ki tudja, de legalább a szeptember biztos hónap az életemben. az egyetlen elkerülhetetlen és elfelejthetetlen.


ma rendkívül butának érzem magam, micsoda szerencse hogy nem kell senkivel sem beszélnem

kedd, augusztus 21, 2007

the sky turns green

vidéki programokat szervezek magamnak. persze sznob dolognak is hangozhat, de akkoris el fogok menni vidéki modern képtárakba. hamarosan kész lesz az útiterv. amúgy ma nagyon ilyen napom volt. régi kiállításokon készített jegyzeteimet bújtam, neveket kerestem benne, ismerős képeket és kellemes hangulatokat.
találtam sok cikket is amiket gyorsan eltettem arra az esetre, ha valaha ilyesmivel akarnék foglalkozni legyen honnan lopni az ötleteket. :) meg persze a szép szines képek miatt is érdemes nézegetni őket.
most piros pöttyös bögréből iszogatom a régi recept szerinti kakaót. és azt a dEUS számot hallgatom hogy little arithmetics. egészen kellemes ez a hangulat.
olyan békés vagyok most. mostanában.
péntek este színházba is megyek majd. szombaton jazz koncert.
a régi kiállítás emlékekről jut eszembe, szigeten volt egy sátor ami ilyen szines volt meg nyugodt és a zene is csak félhangos volt és elalvós... na az egészen olyan volt mint az a híres etalon-kiállításom amiről már annyit magyaráztam. jó volt újra ráérezni az ízére. meg persze kicsit szomorú is.
tegnap festegettem amíg kopogott az eső a fejem felett. de a kép is olyan lopott-féle lett, elloptam valakinek a hangulatát, érzéseit, szineit. elloptam az ecsetét azthiszem.
mindegy
vissza az újságcikkekhez

szombat, augusztus 18, 2007

hoppi

tegnap óta folyamatosan olyan érzésem van mintha tél lenne. és végre lázas is vagyok, így minden kötöttség nélkül hallucinálhatok. az imént tüzijáték is volt a szomszédban.
és igazából megint nagyon kimerült vagyok, szeretnék sok szőlőt enni, bicikliznem is kell majd ha meggyógyulok, ja a pályázattal meg (természetesen) még sehogy sem állok. félek picit magamtól hogy addig nem is fogok kezdeni az előttem lévő dolgokkal semmit amíg valaki igazán nagyon fel nem pofoz. valami idegen ember akit rendkívül idegesít a tétlenségem. ez jó lenne.
na egyébként persze éjjelente törpékkel és elefántokkal álmodok. vagy nem álmodok és nem alszom egyedül. vagy nem alszom.
azthiszem az egyik barátom remek állást kapott a közeli kávézóban, már egyenruhája is van és névtáblája. énmeg maradok a fura szemüveges lány aki majd később felül a buszra és kitudjahová utazik. ez is jó lesz.
igazából minden nagyon jó lesz. csak a démonjaimat kergesse már el végre valaki!

szerda, augusztus 15, 2007

i want to know how to survive in the nightlife

pár mondat csak, mert se kedvem se energiám többre
legjobb koncert: IAMX
legrosszabb: Frenk, Csókolom és Turbo holtversenyben
csomó mindenről lemaradtam amit terveztem, viszont rengeteg olyan helyen voltam ahol eddig soha. ha csodaország nemis, de valami hasonló feltétlenül volt néha.
így a végére megfázni is sikerült. vagy miez. szigetbetegség. amit eddig mindig megúsztam.

madélután keveset aludtam és azt álmodtam hogy nem tudok elaludni

holnap harcolok

ma kis porszem vagyok a gépezetben

kedd, augusztus 07, 2007

jajj elfelejtettem LGT-re menni

most még gyorsan utolsó magányoseste sziget előtt.
kicsit úgy érzem magam mint jody a film végén, (ask me ask me ask me) amikor messze vagyok attól hogy éjszakai kalandtúrára hívjanak. pillanatnyilag zavar hogy kimaradok mindenből. és mit sem változna a helyzet ha végre megint máshol laknék.
dehát mit is akarok?
holnap úgyis jókedvem lesz. még sütit is sütök délelőtt.
ha valami számítógépes játék lenne az életem akkor most annál a pályánál tartok amikor megjelennek az új szereplők de cserébe eltűnik egy két régi, akik eddig végig a kedvenceim voltak.
de nembaj, úgyse mennék a hülye kalandtúrára.
már csak pár percig zavar hogy nincs tavaly nyár.

aztán megnézem ezt. tökéletes hangulat egy fesztivál előtt

vasárnap, augusztus 05, 2007

sleeping problem

az elmúlt 48 órából azthiszem minimum 30-at töltöttem alvással. tehát sikerült végre elérnem (keserves, hónapokig tartó munka árán) hogy végleg felboruljon a biológiai órám és minden ehhez hasonlóm, ami a normális életritmushoz szükséges. kissé rémisztő a helyzet, de kétségtelenül élvezem. és egyben a lehető legtökéletesebben felkészültem mindenre ami a jövő héten vár rám.
az elmúlt "éjjel" (ebben a helyzetben az éjjel jelentsen minden olyan összefüggő szakaszt az időben amelyet alvással töltöttem) annyi mindent álmodtam egymás után, külön-külön részekre - mondhatni epizódokra - bontva, mint már nagyon nagyon régen. felsorakoztattam benne talán az összes jelentős figurámat, akik az elmúlt 19 évadban szerepeltek, ki-ki a maga megszokott módján viselkedett, szokásosan kiszámíthatatlanul és/vagy mérhetetlenül unalmasan. új szereplőre csak egyre emlékszem most, méghozzá arra a fiúra aki iparművészet vizsgám előtt megkért a mögöttem ülő lányok közül egyet, hogy foglaljon neki a helyet a teremben. fogalmam sincsen ki ő egyébként, de álmomban jófej volt, odaült mellém a templom udvarán és megkérdezte hogy nyaralok-e. más dolgokról is beszélgettünk aztán.
amikor épp nem aludtam, a következő dolgokkal múlattam az - amúgy rendkívül lassan haladó - időt:
- elméleteket építettem a kóros álmatlanságom vs. kóros alvásigényem problémakörről vagy apu hasonló jellegű elméleteit hallgattam
- kártyáztam a hugaimmal és közben hülyeségeket beszéltem
- elindultam az erdőben és minden lehetséges elágazásnál a rossz irányba haladtam tovább
- palacsintát sütöttem a szomszéd néninél bunkó angol fiatalok társaságában, akik nemtudták merre kell tovább menniük, de mindenképpen valamilyen focipálya felé

holnap vásárolni fogok

péntek, augusztus 03, 2007

dreams come true

mostvan a legfurcsább, legösszekeveredettebb de egyben lehethogy legjobb nyári napom? ami igazából nemis egy nap, mármint nem úgy egy nap ahogy általában lenni szokott, hanem egy darab ilyen élmény, ami nemis tartott 24 órán át, de legalább NAGYON sokáig ébren voltam. aztán hazajöttem reggel 10kor, aludtam, ebédeltem, aludtam és itt tartunk most. igazából nagyonjó, közben amnesiacot* hallgatok.
de tegnap este indultam itthonról, kávéztunk nemszokásos helyen. aztán megint megint megint nagyon sok emberrel találkoztam, beszélgettem, nevettem és pihentem, elfáradtam és újra feléledtem, boroztam és barátkoztam. felfedeztem egy évekkel ezelőttről ismerős embert, ő a nyaram újdonsága ha lehet.

most örülök, tervezgetek és már nem vagyok álmos.
a hétvégén kipihenem magam, paál lászlósat is játszok majd aztán jövőhétre kell soksok energia.



*lehet hogy az egyetlen olyan album amit szeretek alvás közben hallgatni?

szerda, augusztus 01, 2007

gy

nincs kedvem írni, de megjegyezném hogy remekül érzem magam most
még festegettem is, alvás helyett
huhú