harmonikus harmonika hang

hétfő, december 31, 2007

don't talk

nem állok készen az évvégéhez. határozottan nem.
még végig se gondoltam az elmúlt egy évet. nem is fogom annyira, habár abban biztos vagyok hogy egyetlen ajándék csokit se ajándékoztam tovább senkinek. gyakran volt szines a körmöm és egyszer ettem almát egy templomban.
mikor hazafelé tartottam ma, az járt a fejemben hogy ha sokáig nézek egy összegyűrt papírzsembendőt akkor vajon miért kezd el kígyószerűen mocorogni a szemem előtt?
ez azt bizonyítja, hogy a gondolataim semmiképpen sem haltak meg, csak jelentéktelen hülyeségeknek álcázzák magukat. egész jól elvagyok ezekkel a jelentéktelen hülyeségekkel egyébként így egy ideje. mármint a komoly vizsgaidőszak komolytalan szakaszát élem most később majd tanulok, meg majd költözök és majd férjhezmegyek. ezek komoly dolgok úgyhogy én ma nem ejtek több szót ezekről.
hát persze a lényeg megint csak annyi hogy elég rég aludtam és semmikedvem aktív életet élni
vegetálni fogok hogy úgymondjam


csütörtök, december 27, 2007

yesterday

itthon olyan jó illat van mindig. általában a szobámhoz felvezető lépcső utolsó néhány lépcsőfokán a legintenzívebb az illat-élmény. nagyon szeretem ezt az egészet és mikor ittvagyok nincs kedvem sehová sem elmenni. elköltözni főleg nem. jó itt.
de igazából van egy másik kép is így a fejemben, amiben valami pici kedves lakásban lakom a nagyvárosban egy sokemeletes társasházban, néha egyedül - néha nem, ez mindig az adott pillanat pozitív avagy negatív hangulatától függ amiben épp fantáziálok.
igazából borzasztóan rettegek tőle hogy egyedül maradok, gondolom ezért erősödik az utóbbi pár napban a meg-akarok-házasodni érzésem. nem mintha esélyem lenne ilyesmire, de legalább gyötörhetem magam valamivel.

az írás sem megy most annyira, pedig annyi mindent szeretnék még elmondani. például azt hogy milyen boldog voltam tegnap röpke fél óráig amikor kitekeredett pózban ültem egy széken és kedves dolgokról fecsegtem. utána azthiszem annyira nem fecsegtem csak nevettem és figyeltem az embereket akiket azthiszem eléggé szeretek egyébként. hazafelé napocska nevű kalácsot ettem. olyan párkapcsolatot akarok amiben fél szavakból is a másikat, és ha szomorú vagyok mindig kapok napocska-kalácsot. ez a kalács a világ legfinomabb reggelije.

kezdek ilyen suli-párkapcsolatok-gasztronómia vonalon stagnálni színvonalilag úgyhogy lehethogy valami nincsrendben. vagycsak énis unalmas ember lettem végre. taps.

szombat, december 22, 2007

king of the...what?

pár napja a volt kerámia tanárommal álmodtam. hosszú ősz haja volt, szalmakalapot viselt és egy olyan buszon ült aminek nemvolt felhúzható az ablaka azthiszem ilyen afrikában játszódó filmekben szokott hasonló lenni. én valami véletlen folytán mentem be a volt sulimba ahol épp nyíltnappal egybekötött kiállítás zajlott. minden olyan friss volt és új. borzasztóan irígy voltam azthiszem.
kezdek megbékélni a lehetőséggel, hogy január végétől újra itthon lakjak. elek, a kedves festőállványom amúgyis rettentően hiányzott, ráadásul itthon attól sem kell tartanom hogy a szomszéd ablakból valaki kukkol miközben fürdök.

hiányzik a régi humorom, a régi kolesz-szobám illata, a minigolfpálya és matekházik írásával töltött reggelek a vonaton. viszont megtaláltam a pár évvel ezelőtti lila télikabátom.
az elmúlt pár napban megtanultam helyesen következtetni és bizonyos típusú mondatokat logikai egységekké formalizálni. ez az egész még izgalmas is volt, főleg hogy minél több idő telik el a vizsga óta annál jobban emlékszem a fogalmakra és szabályokra. volt egy olyan perverz gondolatom is hogy jelentkezem egy januári időpontra is és megírom újra, hátha mégjobban sikerül.
persze minden esély meg van rá, hogy ezt azért nem fogom megtenni...

így karácsony környékén kezd kikristályosodni előttem, hogy mennyi mindent elcsesztem ebben az évben éshogy mennyi klassz dolog történt ugyanakkor velem. nemtudom ezeknek a rádöbbenéseknek mennyi köze van a karácsony tényének, mindenesetre fontosnak tartom még megjegyezni, hogy amilyen kevés időm volt idén a zsongásra és a készülődésre, olyan sok időt töltöttem csendes magányomban a szobában ülve valamilyen vizsgára való készülés álcája mögé bújva azon gondolkozni hogy vajon ha így folytatom mi lesz velem három hónap múlva.

az biztos, hogy több időt fogok alvással tölteni

szombat, december 08, 2007

foolish

bárcsak aludhatnék sokat. amikor csak kedvem tartja.
ám a gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás kapcsolata most minden energiámat leköti, kicsit bánt is hogy mostanában nem tudok másról írni csak ilyenekről.
fontos megjegyeznem egyébként hogy viszonylag kevés említésre méltó dolog történt mostanában az ilyen és ehhez hasonló tanulmányok/könyvek/cikkek olvasásán kívül. próbálom felidézni ezeket: opera, kis magyar snassz & neociki a szakesten, névnap, kávézások, 3 hét mandulagyulladás. ilyesmik.
a kérdés pedig még mindig az, hogy vajon hová költözök majd január végén?

vasárnap, december 02, 2007

everything means nothing to me

az összefüggő mondataimat most a szemináriumi dolgozataimra korlátozom
nemtudom pontosan mit csinálok
menekülök néha
rokonlátogatás, ebédmeghívás, reneszánsz portrék
tervezgetés jegyzetfüzetbe
zenék, úgy mint rufus, elliott, beck, mirah
szines szövegkiemelő filcek, el ne felejtsem őket magammal vinni a könyvtárba
pánik. olvasni sokat sokat unalmas könyveket is, több vizsgám lesz mint számítottam. és nehezebb
pánik pánik pánik
harag picit és nihil