neon

az nagyon rossz hír hogy már hétfő este van

pedig ma korán keltem, mindenféle hasznos dolgot műveltem. és vissza is kaptam a könyveim javát. mégsincs valami rendben. haha. hiányzik 15 oldal a történetből. holnapra pedig meg kellene tanulnom latinul. ami nem fog menni.

van pár dal amit hallgatok péntek óta
joy division - she's lost control
renato carosone - tu vuo' fa l'americano
kings of leon - charmer
arcade fire - black mirror
nirvana - season in the sun
...ilyenek

szedjem össze magam

szitula

pár éve még kerek voltam. manapság inkább szögletesek a hétköznapjaim. szabadidőmben elméleteket alkotok. persze egyátalán nem olyan izgalmasakat mint mások. van az az elmélet amit pogácsaevés közben hallottam egyszer a hősökről és arról a fiúról aki a festékesvödrök mellett alszik el és a műtermében ébred. na az jóvolt.
persze történet az sok van, ötlet is. csak sosem írom le őket. vagy sosem jókor.
mostanában minden hétvége ugyan olyan. hazaérek és aztán nem megyek tovább sehová. esetleg tanulok, ha igen akkor latint. később semmi más nem történik velem, elalszom és álmodok. táncóráról, kétféléről. és az eső is esik közben.
pár napja amikor megint olyan hirtelen esett az eső kint ültünk a teraszon és persze kávéztunk. ez maradt nekem önpusztításképp meg a forró vanília a kávéautomatából. az esőillat legalább eszembejuttatott pár dolgot amit még mindig nem értek.
mindent feladtam hamar. és a maradékból élek most. néhány szem m&m's cukorka a moziból, a szokás ami a nagypapámból maradt. finom. győrben biztos sok mézeskalácsot készítenek ősszel.
hűde sokminden van a fejemben
kukorica és a fesztivál. meg a strand a gyerekkoromból. reggel mentünk a sárga busszal.
nem emlékszem miért vannak idegen emberek képei a falamon.

nagyon sokat fogok úszni egy NAGY vízben nagyon messzire megyek vissza se jövök soha. csak a levegőben lebegek majd a fejetek felett. nemértem magam. túl sok a film. túl kevés az én.
ki nem állhatom magam magam

béla

ez az egyik kedvenc részem a városból. tegnap kirándultunk ilyen emberekkel az egyetemről, csomó új és mégtöbb régi helyen voltunk. egy pincében is ahol koporsók voltak meg egy bácsi végrendelete. elég nyomasztó hely. aztán ettünk sütit is délután, de előtte meg salátát és pizzát abban a pizzériában ahol egyébként életem első randiján voltam tizen-nemtudomhány évesen. :) egészen átalakult a hely és most nem izgultam. van egy szaktársam aki olyan mint egy nagyranőtt 5 éves. amúgy.

erről jut eszembe, a héten voltam egy 6 éves kisfiú kiállításán, kirakta a rajzait a kerítésre és vendégkönyv is volt meg reklámfeliratok mindenhol. sztár lesz belőle azbiztos.

már csak 2 hónap és repülőre ülök, aztán meg sem állok a hétdombig majd. utas leszek, de nem turista. kalandor. mesehős. szupergirl. megváltom a világot. azám!

hétfő16

magként kezdtem
hússá lettem
rossz ha fájok
jó ha ettem
aludnom kell
álmot látnom
röhögnöm és
ordibálnom
de ha végem
már mint húsnak
ültessetek el nárcisznak

ezt a verset kurt vonnegut írta a nagypapámnak. vagy a nagypapám vonnegutnak.
valakiből nárcisz lesz, hamarosan.
énmeg ötletem sincs mit kezdjek magammal - de valamit fogok

címnélkül

történt tehát, hogy újabb kiállítás-meg-nyitóra voltam hivatalos tegnap, a másikról meg épp írt az újság. elég jó. nekik.
én nemannyira. fogalmam sincsen mit kerestem ott. de tényleg. közben érdekes is volt, tanulságos és szép, néha izgalmas vagy egy radiohead szám jutott eszembe az egyik képről. süti is van mindig ilyenkor ha ezt még nem mondtam volna. meg kiöltöznek a művészek. utána pedig lerészegednek és nem foglalkoznak VELEM. ilyenkor szoktam hazaindulni.
tegnap izgultam. boroztam a szokotthelyen. utána izgultam tovább. majd ezt követően picit semmi olyan nem voltam ami eddig igen. őrület. nemvolt xiu xiu.
az este maradék részében csak az volt a jó amikor eszembejutott hogy fűben akarok feküdni...

észrevettem hogy én nem használok bonyolult szavakat. kifejezetten minimalista vagyok. (megyek is újra megnézem a Gerryt.)
ma egész nap fázom és nagyon hiányoznak az emberek az életemből. olyan messze van mindenki. már egy ideje. pedig együtt lakom velük, néha gonosz vagyok, néha ajándékot adok nekik.
csak már nagyon rég volt hogy bárki is megölelt volna. feltételezem azért mert gonosz vagyok.

úgy szeretném ha most semmi sem történne. igazán semmi.
talán még sosem untam az életemet ennyire

... annyira hogy nevet adok a bútoroknak és örülök ha betéved a szobámba egy molylepke. annyira.

two steps forward (six steps back)

vásároltam magamnak húsvétra ruhákat. voltam a főtéren ami most nagyon szép. ja láttam a mosogépárusfiút. rövid a haja. vannak padok a téren, soksoksok, több mint régen. de a fagyizó a régi, ugyan olyan mint mikor elszaladtam otthonról fagyitenni kicsikoromban. és a fagyis néni sem öregszik, legalábbis nem látszik rajta. régen is pontosan ugyan ilyen volt, olyan nem kedves de nem is gonosz. azthiszem. az biztos hogy mindig fehér kötény van rajta.
szóval a főteret most nagyon szeretem. régen nem szerettem ennyire. akkor körbe volt kerítve sövénnyel a füves rész, és szépen sorba voltak a virágok ültetve, nem lehetett igazán rohangálni. most viszont sok pad van, olyan mint Eger kicsit és ennek is örülök. hamarosan tanszéki kirándulás keretein belül ellátogatunk ide, haza. klassz lesz. biztos jön csinostanárúr is.

gang of four - at home he's a tourist