harmonikus harmonika hang

hétfő, november 26, 2007

become became become

ma anyuval beszélgetős koradélutánom volt, nagyonjó az ilyen, mostanában jól megy. az idő furcsa, esik az eső (jég) süt a nap és sok madárka repked az ablakunk előtt. meglepő de csomó pozitív gondolat van a fejemben, újra tudok kávét inni és bob dylant hallgatok amitől mindig olyan elérhetőnek érzem a céljaim.
tegnap elalváskor az elvesztett barátaimra gondoltam, olyanokra akikkel valami hülyeség miatt már nem tartom a kapcsolatot, holott még mindig tudom hol laknak, mit csinálnak, tudom a telefonszámukat is és még hiányozni is szoktak. mégsem keresem őket soha. és ők sem keresnek engem. nemtudom hogy ez vajon így marad-e vagy lesz majd olyan amikor nem bírom tovább. lehethogy "lecserélődnek" az emberek körülöttem, lehet hogy ez mindenkinél így van, mint az elmúló párkapcsolatok ezek is így eltűnnek és jobb nem bolygatni a múltat.
az egyik kislánykori barátnőmmel azért vesztem össze például mert jobban szerette az unokatestvérét mint engem. ha nem lettem volna hisztis most lehetne egy olyan barátnőm akivel elmondhatnánk egymásról hogy együtt nőttünk fel, egymástól két háznyira és micsoda gyerekkorunk volt.
mondjuk a gyerekkorom ígyis micsoda volt nem panaszkodom.
a nosztalgiázást is abbahagyom egyébként.
most valami újat tervezek, felnőttebb életet, új lakás új fejezet vagymi, egyszer kutyám is lesz és kényelmes bőrfotelem. világotlátok, külföldi egyetemre járok majd és újra több energiát fordítok a hülye kapcsolataimra.

szombat, november 24, 2007

rush

már tudom mit kapok névnapomra, ám nekem ötletem sincs kinek mit (és mikor) veszek karácsonyra. kevés az időm.
ma azt a borasztóan unalmas angol szöveget fordítottam ami a középbizánci cross-in-square templomok mozaikprogramjáról szól, hihetetlen ellenszenvesen tudományosan fogalmaz, és már egy hete kész kellene lennem vele. hehe.
most azon csodálkozom hogy rufus milyen csodálatosan beszél franciául. is.
valamint újra lakáshirdetéseket nézegetek a neten, a családom a padlón a nyughatatlanságom miatt, énviszont nem érzem magam sem nyughatatlannak sem elviselhetetlennek deazért megyek mert úgyis ráérek költözködni.
esténként gyakornoki állásról álmodozok, ahol leszedhetném a pókhálót a galéria sarkaiból és bemutatkozhatnék az embereknek. mindez halálosan boldoggá tenne, márcsak a jelentkezésemet kellene beadnom.

visszaolvasva az írásaim gyakorlatilag hónapok óta rémesen írok, unalmas dolgokról
taps

péntek, november 23, 2007

terrible horrible impossible


nem néztem meg a karácsonyi vásárt bécsben ámde láttam jónéhány zseniális kiállítást.
vasárnap sütitettünk és teátittunk, majdnem itthon, majdnem jóidőben, nem az én szülinapomon.
hétfőn elhittem hogy mégsem vagyok beteg
csak a nemkívánatos személy azon a helyen ahová mitsemsejtve elköltöztem egy éve.
kedden rájöttem hogy mégiscsak és megint beteg vagyok, aztán aludtam.
szerdán orvosnál voltam újra, egy másiknál és ugyan az a helyzet.
lehethogy elvesztem majd néhány testrészem.
csütörtökön már nemtudom mit csináltam de úgyse érdekel senkit.
ma pedig hazamenekültem a mosatlan edények elől.
itthon kísért a múlt, bár még nem eléggé, van jó és rossz kísértet is. vagyis inkább kedves és kedvelt.
és nemcsak a múlt kísért de a jelenem és jövőm is aggaszt, vaníliafagyi és egy megbízható nemfodrász rendel

csütörtök, november 15, 2007

them









azthiszem még mindig ebben a világban élek. én vagyok a fekete ruhás ember a képek előtt.
persze nemtudom szeretnék-e fekete ruhás ember lenni igazán.
az ilyen emberek csak így állnak ott és elolvassák az összes szöveget az elején.
nem mintha én értenék bármi máshoz. de ha tehetem inkább leülök.
így mégsem vagyok igazi fekete ruhás ember, csak félig.
van jegyzetfüzetem ki, klee festett az elejére. szép.
rufus wainwright - oh what a world
cocorosie - beautiful boyz
rothko - roads become rivers

szerda, november 14, 2007

cefixim-trihidrát

nemtudom mikor találkoztam utoljára emberekkel. mármint így a barátaimmal azthiszem.
el vagyok zárva a világ elől, mint a filmekben ahogy a fertőző betegeket ilyen nylon-falú szobába zárják és csak szkafanderes öltözetű agykutatók látogatják meg - na valahogy így érzem magam.
még az albérletből is hazamenekültem miután közölték velem hogy jelenlétem ebben az állapotban a továbbiakban nem kívánatos. orvoshoz is elmentem, pedig velem született ösztön az orvosokat nagy ívben elkerülni.
szóval most így itthon. lemaradtam tegnap arról hogy az egyik szemináriumon egekig magasztalta a tanárnő az elemzésemet, épp ezekben a percekben pedig a kedvenc reneszánsz órámról maradok le... nemtudom hogy fogok így levizsgázni, de jelezném mindjárt vizsgaidőszak.
a hétvégét nem töltöm négy fal között, tehát gondolom jövő hétre újra lebetegszem majd he-he.
23-án rufus koncert, jegyet kellene vásárolnom.
kezdek elfáradni, ki akarok szállni a körhintából úgy, hogy közben nem maradok le semmi fontosról.

szombat, november 10, 2007

hubb

újra olyan érzésem van mintha egy műanyag poharat nyeltem volna le ami félúton megakadt valahol a torkomban. meg fogok fulladni azthiszem. vagy csak nehezen viselem a betegséget.
ma hívtak egy galéria megnyitójára és úgy éreztem biztos kimaradok valami izgalmas társadalmi eseményből, helyette viszont itthon nagyon felidegesítettem magam a januártól életbe lépő új múzeum rendszeren. már megint. hogy fogok én így magányos óráimban a képtárban ücsörögve merengei az élet nagy dolgain? persze nem lehetetlen, de minden eszközzel igyekeznek nehezebbé tenni a helyzetem.
ők.
rufus wainwright jön bécsbe, de a zenekarát otthon hagyja. ami persze nem bűn, de hogy lehet zenekar nélkül előadni az oh what a world-öt? feltételezem sehogy.

megvizsgáltam, a manduláim rémesen néznek ki
biztos hogy meg fogok fulladni éjjel

péntek, november 09, 2007

men reading fashion magazines

régebben nem lehetett ennyire látni a csontokat a vállamon. szeretem a csontjaimat.
tartottam előadást ma (nem a csontjaimról) és jólsikerült athiszem. habár kifutottam az időből, túl sokat beszéltem. ilyen is rég fordult már elő.
az elmúlt héten sok olyan dolog történt ami rég fordult már elő velem. voltam csinos vagy valami ilyesmi, volt rajtam miniszoknya, voltam influenzás, ami miatt napokig képtelen voltam mozdulni és csomó klassz előadást elmulasztottam, minden szándékosság ellenére hódítottam magamnak kávét egy fiútól akinek kettő kávéja volt, voltak rémálmaim vagy lázálmaim vagy mikazok és láttam egy nagyon rossz filmet.
ami nem meglepő hogy egy hét alatt kétszer mondtam le ugyan azzal az emberrel a találkozót és mindig sikerült úgy bocsánatot kérni hogy egy új időpontról szóló ajánlat is szerepelt a mondandómban.
egyik éjjel azt álmodtam hogy egy nagyonjó kiállításon kint volt az én egyik képem is azzal a kommentárral hogy bocs hogy csak egy képet raktunk ki, legközelebb lesz több is, egyébként gratulálunk úgy festesz mint roy lichtenstein csakígytovább. - elképesztő. főleg mert semmiképp sem festek úgy mint roy lichtenstein.
ja ma egy szociológiai tesztet is kitöltöttem ami egészen izgalmas volt, majd lesz eredménye is amiről valószínűleg nem fogok beszámolni itt. viszont azt szivesen elmesélem még hogy a héten fogytam 2 kilót, sok banánt és almát fogyasztottam, valamint mégtöbb mézesteát amibe az ápolóim (=hűséges és odaadó lakótársaim) mindenféle büdös és rosszízű gyógyszereket kevertek. melyeknek hatására ma képes voltam előadást tartani, tehát annyira mégsem lehettek borzalmasak.

a hét tanulsága: betegen is lehetek ellenállhatatlan
a hét top5 zenéi: cocorosie - bisonours, rufus wainwright - oh what a world, hives - puppet on a string, girlfrendo - delicatessen, mulatu astatke - yegelle tezeta

csütörtök, november 01, 2007

poses

rég volt olyan hogy nem akartam felébredni reggel. rég álmodtam ilyen reménytelenül lehetetlen dolgokról. mármint csak annyira reménytelen, hogy nem volt benne semmi természetfeletti és mégsem fog soha megvalósulni. és az a fél óra reggel, amikor visszaaludtam, az is több órának tűnt.
valami lehet hogy nincs rendben az időérzékemmel újabban.
és ebből az egész szünet dologból is alig maradt valami, nemtudom mivel töltöttem az időm, de nagyon csúnyán elszaladt. ráadásul borzasztó hogy ilyenekről értekezek most.

lassan 24 órája tart a rufus wainwright őrület ebben a szobában.
festeni persze nem volt időm.
és vennem kellene magamnak egy régi gyárépületet műteremnek. csinálnék gipsz szobrokat is végre.
ma jogi szakzsargonokat tanulmányoztam egy olyan festmény kapcsán amit nem biztos hogy híres festő festett, de ha mégis akkor még feltétlenül azelőtt, hogy pestisben meghalt volna. meg aztán csomó kortárs is festett hasonló képeket, de én már nagyon rég elköteleztem magam ennek az úriembernek.
a régi képtár meg tele van csúnya, betegesen fehér bőrű, lányos arcú, felnőttnek öltöztetett kisfiúkat ábrázoló festménnyel és biztos hogy meg fogok őrülni ha újra fizetős lesz az állandó gyűjtemény.