harmonikus harmonika hang

szombat, április 29, 2006

galambposta

üzenet a nagyszerű ismeretlenből:
"útközben elfogyott az összes ceruzám. a 7B-s volt a legfinomabb.
ez nem is post, itt ilyen nem létezik. nincs se blog, se levél, se telefon, se takaró. egészen érdekes világ ez. galambok vannak mindenhol. rengeteg féle galamb. mutáns fajok. beszélő galamb, kalapos galamb, nyúl fülű galamb, dohányzó galamb, angol galamb, meztelen galamb, piros galamb, picasso galambja, biliárdozó galamb és még sorolhatnám. amikor megérkeztem szamócával kínáltak. nagyon finom volt. azóta nincs is hányingerem. elmúlt.
én itt akarok élni. a piros galambok a legkedvesebbek amúgy. befogadtak maguk közé. piros lett a hajam és furcsa búgó hangon beszélek. izgalmas."

péntek, április 28, 2006

kompozíció 123

persze el fogok késni. tökjó érzés hogy végre én mondhatok ilyesmit. késésben vagyok. elindul a vonat nélkülem én meg majd állok és nézem és arra gondolok hogy a francba és mégcsak nem is reggeliztem. nincs is kedvem ma sehová menni. de mégis el fogok indulni a büdös nagyvárosba, a szomorú kisvárosból. elmegyek mindegyik galériába, sőtmég a múzeumba is, persze megint egyedül, mint mindig. kellene egy ember, akit elővehetnék a mellényzsebemből, amikor kiállításra indulok. foghatnám a kezét és magyarázhatnék neki végig. de nem. egyedül fekszem a műcsarnokban a földön és egyedül nézem a nagy szines izéket a plafonon. hát ez a helyzet.
ma éjjel itthon alszom. ez nagy dolog azok után, hogy eddig minden pénteken őrült módon rohantam, hogy emberek között lehessek, hogy hallgathassam a hülyeségeiket, hogy becket kérhessek a szépdjtől. lényegtelen az egész. én itthon leszek és ölelgetem a takarómat, ami majdnem olyan jó szórakozás mintha meglenne a plüssnyuszim és vele beszélgethetnék.
késésben vagyok és picit haragszom magamra, mert nem is akartam blogot írni. hülyeblog. az ilyen hirtelen felindulásból elkövetett blogírások miatt fogom ezt is megutálni. hamarosan. nincs visszaút, csak előre. először a ludwig múzeum aztán jöhet a nagyszerű ismeretlen.

csütörtök, április 27, 2006

road to the great unkown

leszedtem a képeket a falról. jarvis, beck, jack white, thom yorke, pete, bob, meg white, karen o, frank, marvin, eliza és a többiek. sziasztok. egy kép maradt csak. úgysem találjátok ki melyik...
3 albumot fogok hallgatni: explosions in the sky, the skygreen leopards, kings of convenience. csak ezt a hármat. semmimást.
napközben lerágom majd a ceruzáim végét, éjjel pedig megálmodom a saját mennybemenetelem.
irtó jó móka lesz.
irány a nagyszerű ismeretlen!

I am a child

life without buildings - the leanover. ezt az egy számot hallgatom tegnap óta folyamatosan. nem tudom eldönteni hogy milyen. szép, kedves, szomorú, vidám, barátságos, egyszerű. sokféle. mi ez a zenekar? megnéztem a honlapot és life without buildings is no longer a band. tökmindegy. de ez a szám annyira jó most.
ahogy bementem ma a műterembe, nagyon furcsa érzés fogott el. 2 hét múlva vizsga, és utána valószínűleg soha többé nem teszem majd be oda a lábam. 2 hét és egészen vége. és ez nem olyan, mint a fizikaterem. az csak egy terem. de ez... ez valahogy egészen más. nem mintha tudnám szavakkal érzékeltetni a különbséget.
igazán szomorú volt ma az a 4 óra. néztem a modelleket és rajzoltam. nem érdekelt, hogy a többiek még a tegnapi vizsgával vannak elfoglalva. olyan volt, mint amikor egy filmben kiemelik a fő figurákat, fő eseményt vagy akármit és minden más eltűnik onnan. csak a terem volt ott, a rajztáblám, a modellek és én. aztán a végén, amikor pakoltam az egyik modell odajött hozzám és megköszönte hogy olyan szépet rajzoltam róla. és most igazán nem tudom mit gondoljak. nekem ilyet még sohasem mondott senki.

szerda, április 26, 2006

life without buildings

tegnap idegen emberek fotóztak le a város különböző pontjain. ma pedig mindenhol nagyhasú kismamákat látok. félelmetes.
a kávé finom volt, kösziszépen. és itt a vége. FINOM volt a kávé. igen. utána nem történt semmi lényeges. előtte pedig arról tartottam előadást, hogy miért olyan borzasztó unalmasak a dalí képek.
kezdődik újra minden. becsukom a kis ablakokat, nem veszek levegőt, nem nézek senkire, nem gondolok semmire, nem eszem és túl sokat álmodok. mit csináltam a múltkor, hogy ez elmúljon? nememlékszem.


kedd, április 25, 2006

coffee and nothing

ha már nem eszem, legalább a kávé ízét szeretném ugyanannyira élvezni mint régen. afrancba, ne rontsák el ezt nekem. csakeztne.
órákig fogok egy helyben ülni és hallgatni. ez a tervem. ÉN nem beszélek többet. bólogatok, cukrot teszek a kávéba, megkeverem, nézegetem a kanalat, meglökdösöm kicsit a képeket a falon és úgy csinálok, mint akit különösen nagyon érdekel a szomszéd asztalnál ülő ember cipője.

I've got nothing to hide. Wish I wasn't so shy.

hordozható háborús emlékmű

és egész nap olyanokat mormogtam magamban hogy 1925 - párizsi iparművészeti kiállítás... Jean Dubuffet art brut... Mark Rothko és Ad Reinhardt és Barnett Newman ők szórakoztak az ajtóval meg a villannyal meg a függönnyel... CoBrA csoport... neodadaizmus kanál alakú híddal... aztán Niki de Saint Phalle akinek Hundertwasser mellett a legjobb neve van az egész művészettörténet során.
egyszer úgyis beleőrülök ebbe a rengeteg névbe, de jelenleg azt tartom a legkínosabbnak, hogy a magyar művészek nevére bezzeg nem emlékszem... nembaj nembaj, holnapig még bármi lehet. mindent megjegyzek, mindent megtanulok. természetesen.

egyébként pedig azthiszem először fordul elő velem, hogy nem költöm el az egész fizetésemet már az első héten. pedig ma volt a kezemben bob dylan, liam lynch, pulp és gondry dvd, valamint 3 féle filmes könyv, de egyiket sem vettem meg. csak egyetlenegy who cdt vásároltam.

viszont szomorúan észleltem, hogy a könyvesboltos fiú már nem szerelmes belém. teljesen el vagyok most keseredve...

hétfő, április 24, 2006

whatever

azon versenyeztünk ma az eladóval az antikváriumban, hogy ki kergeti előbb őrületbe a másikat. én nyertem. :) azthitte kellemetlenül fogom majd érezni magam, ha áll fölöttem és meredten bámul rám, nehogy lopjak. én viszont dacból végignéztem az ÖSSZES képeslapot. 4 doboznyit. szerintem az addig betévedő többi ember simán lenyúlta a féltve őrzött albán nyelvkönyveit... én a 2 órás nézelődés után kettő darab képeslapot vásároltam.

message

A ROSTABIZOTTSÁG határozata szerint a felvételi vizsgát idén senki sem folytathatja. a felvételi eljárásból befolyt összeget pedig kizárólag a személyes jólétünk biztosítására fordítjuk az elkövetkezendő egy évben. szives megértésüket és türelmüket köszönjünk. egy év múlva ugyanitt ugyanekkor!

vasárnap, április 23, 2006

I'm so damn happy, other people are jealous of me

ahogy piroska megy az erdőben, ugrándozva, kezében kosarat lóbálva, na úgy indultam ma otthonról. ahogy a coffee and cigarettesben a pisztolyos újságot olvasó nő issza a kávét, úgy ittam én ma a teámat.
ahogy a late night shoppingban Lenny telefonál, úgy beszéltem ma énis mindenkivel.
és idétlen hangon éneklem, hogy happy - good, anger - bad, that's my philosophy.

hazudtam

i could disappear into the great unknown

szombat, április 22, 2006

another postcard with chimpanzees

elővettem 3 doboznyi régi levelet. az unokatestvéremmel leveleztem főleg. évekig. 10 évesen kezdtük el kb. igazán külöleges és nagy odafigyelést igénylő művelet volt ám a levelezés. tudjátok, kiválasztani a megfelelő papírt. szines is legyen, de írni is lehessen rá. lehetőleg valami aktuálisan népszerű disney figura legyen a sarkában vagy ilyesmi. és hozzá illő borítékot is szerezni kellett. jobb esetben persze ezt egy csomagban árulták.
aztán meg kellett fogalmazni a levelet. ez olykor napokat is igénybe vett. aztán amikor már nagyobb lettem és ceruza helyett tollal kezdtem írni, igyekeztem rászokni arra, hogy egy levelet egy lélegzetre megírjak, mert kínosnak éreztem, ha látni lehetett hogy hol kezdődött egy új nap a levél megírása közben. olyankor ugyanis megint nagyon erősen fogott a toll. tudjátok miről beszélek.
végül megcímezni a borítékot. postára menni és feladni a kész levelet. vagy feladatni azzal aki legközelebb posta közelében jár.
és várni várni a választ.
ja és elrejteni a borítékban meglepetéseket. matricákat, rajzokat, pici és lapos dolgokat. az volt ám az igazi móka.
persze aztán a különböző nyári táborokban mindig begyűjtöttem mindenféle emberek címét és velük is leveleztem hosszabb-rövidebb (főleg rövidebb) ideig.
de ki ne felejtsem még a történetből azt az egykét évig tartó időszakot se, amikor egy tőlünk 2 (KETTŐ) háznyira lakó lánnyal leveleztem. napi rendszerességgel. igazából az az egész időszak nagyon idilli volt. és kalandos. ahogy megismerkedtünk. odaköltöztek az utcánkba és neki sem voltak barátai meg nekem sem. bicikliztünk a környéken. magányosan mind a ketten. és egy szerencsétlen/szerencsés pillanatban összeütköztünk. elég idétlen helyzet volt, de nagyonnagyonjó barátnők lettünk végül. minden időnket együtt töltöttük. ha nem, akkor levelet írtunk egymásnak. picike borítékba tettük bele az üzeneteket. és az ablakomból láttam ha odafutott a postaládához és bedobta a levelet. hétvégenként egymásnál voltunk mindig. aztán ennek is vége lett, csúnyagonosz levelekkel, amiket azóta se olvasok szivesen. de ez már egy másik történet.

Another postcard with chimpanzees
And every one is addressed to me.

I was on my way to work, when I realised i'm wasted

nos az úgy történt, hogy reggel 6kor indultam haza. én már nem is tudom hogyan jutottam el a vonatig, de ott úgy aludtam, mint akit megvertek. pedig sok ember volt körülöttem, mindenki ment valahová. szombati iskolába, piacra, munkából vagy munkába végülis teljesen mindegy. én aludtam a hangzavar kellős közepén.
valahogy mégis felkeltem a megfelelő megállónál és hazajöttem. egészen remek érzékem van hozzá azthiszem, hogy ne menjek túl soha... A vasútállomástól hazafelé láttam épülni egy házat, láttam józan alkoholistát aki beteg volt a józanság tudatától, láttam kenyeret cipelő nénit, láttam a hugaimat biciklizni és persze láttam a fókám. otthon friss voltam és vidám. természetesen. még teáztam is. aztán munkába menet eszembejutott egy liam lynch szám eleje, ami a következőképpen hangzik: I was on my way to work, when I realised i'm wasted, still wasted from the party last night.
hát így állunk most.
aludni fogok tanulás közben, tanulni fogok filmnézés közben, filmet fogok nézni alvás helyett, aludni fogok olvasás után, olvasni fogok evés mellett.

péntek, április 21, 2006

annak a takarónak még mindig ugyan olyan illata van. és én elaludtam. álmomban az emberek ruhaszárítóról lógtak le és én minden reggel, mintha csak egy pár tiszta zoknit vennék le, levettem az aznapra kiválasztott társaságot és betettem őket a táskámba. ruhacsipesszel együtt persze. és ha szükségem volt valakire csak elővettem őket a táskám zsebéből és beszéltem hozzájuk.
arra ébredtem hogy valaki csenget. azóta pedig azzal a kétségbeejtő ténnyel szembesítem magam folyamatosan, hogy borzasztóan önző vagyok mostanában.

Most inkább nekiültem és a klasszikus avantgarde emocionális alapon való megnyilvánulásairól: a Fauves, a Die Brücke, a Der Blaue Reiter és a Pittura Metafisica nevű áramlatokról és kiemelkedő képviselőikről olvasok. sokkal jobb ez így azthiszem.

csütörtök, április 20, 2006

i was a ye-ye girl

tojáshéjból mozaikot, fogkrémből festéket, csipkéből üveget, krumpliból nyomdát.. én mindent tudok. megcsinálom őket, hagyom porosodni aztán kidobom.
általános iskolában nagyon jó volt a könyvtár. nagyon sokat jártam oda. a jellegzetes fakó szine és illata. fakó illat. és tudtam hogy hol vannak a kedvenc könyveim. az indiános történetek, a mélytengeri búvárokról szólók, az egyiptomos képeskönyvek. és persze az a könyv amiben mindenféle édességreceptek voltak. tudtam nutellát is csinálni. jajj meg még rengeteg finom és szines dolgot. ez azthiszem valamilyen kreatív könyvsorozat lehetett, volt ékszerkészítős változat is, de nem olyanok mint ezek a mai gagyi gyöngyfűzős füzetek, hanem szép keményfedele volt és irtókreatív dolgokat mutattak benne. csomó giccses kislányékszert, amit én természetesen mind meg is csináltam. anyu pedig meg volt győződve róla, hogy még 14 éves korom előtt elszorítom az ereim a sok karkötővel. :)

Egyébként reggel előre megfontolt szándékkal tovább aludtam, mint általában. a szupergyorsvonattal mégis beértem pontosan. elhatároztam hogy ezentúl mindig így fogom csinálni. örömteli következménye a későnkelésnek, hogy a vonaton NEM aludtam.
rajzórán nem jött a modell, úgyhogy engedve a köz nyomásának megint én voltam az ARC. szóval a portrémodell na. sokat kellett mosolyognom de ma nem bántam. közben dúdolgattam azt a számot, hogy i was a ye-ye girl. it was great. ami egyébként nem olyan jó szám, de vannak benne jó részek. a 6 perces számból úgy 3 perc egészen kellemes.
művészettörténeten netművészet volt. jake tilson. the cooker. ami eléggé érdekes.
hazafelé SEM aludtam a vonaton. nem is áztam el egyszersem a nap folyamán.

sok emberrel beszéltem ma. olyanokkal akikkel régen sok időt együtt töltöttem. meglepő módon ma kíváncsi voltam rájuk. mindenki arról beszélt főleg, hogy hol nyílik hamarosan kiállítása, mit visz a felvételikre, hány fordulón van már túl. mennyire nem aludt emiatt már napok óta. én is ilyenekről beszéltem nekik. (a holnyílik kiállításom - rész kivételével persze) kérdeztem tőlük, hogy mi történt velük mióta nem beszéltünk. mindenkivel történtek dolgok. velem is.
társalogtam az emberekkel.
most azon gondolkozom például, hogy vajon mi tetszik nekem annyira ebben a pelle carlberg számban. kedves. azthiszem ez a legfontosabb. ennek az embernek amúgy van blogja, lehetne olvasni. tegnap láttam. ha őrült rajongó leszek, fogom is olvasni. de jelenleg azthiszem leginkább csak beck blogját szeretném látni. őrült beck rajongó vagyok ugyanis.

szerda, április 19, 2006

népszemüveg

több lazaságot? aha persze. hülye narancslé.
voltam reggel abban a nagy és híres és népszerű felsőoktatási intézményben és otthagytam nekik az egyik részemet. szépen rendbe volt rakva és azthiszem összességében tényleg belőlem volt egy darab. hogy ez mennyit ér, majdkiderül. igazából mindegy is, nekem sokat és ezalényeg.
aztán ültem a múzeumkertben. azon a környéken valahogy mindig átépítések vannak úgyhogy sosincs igazán csend és nyugalom. nem is tudtam sokáig ott olvasni. eltöltöttem egy kevés időt a városligetben is, ahol az egyik bácsi kutyáját churchillnek hívták. a mellettem lévő kukából pedig kilógott egy cipő. de ez nemfontos.
aztán el a coolhunters című kiállításra, ahová tulajdonképp kényelmesen besétálltam belépő nélkül. ez is olyan klassz érzés. "képző? ó akkor kérem tessék befáradni!" mivel rengetegsok időm volt, most végignéztem/hallgattam az ÖSSZES videót. még a streets klipet is. bizony. kurvajóhely ez a műcsarnok. detényleg.
délután visszakaptam magam, de persze csak hosszas sorbanállás után. addig a mellettem lévő, dobverőket szorongató irtóretrós srác kitűzőjén lévő ábrát próbáltam megfejteni. sikertelenül.
ezekután olvastam sokat. a deákon kényelmesek a padok. sok ember ment el előttem. pincérfiúk futottak szélsebesen tálcákkal a kezükben. japántúristacsoport. biciklisfutár.
rajtam volt a népszemüveg. figyelek ám.
viszont nemigazán tudok sakkozni. bocsánat, majd gyakorlom. :) ben folds five szól most. csakazértis. és mindenhol lábnyom alakú lukak vannak körülöttem. a fű meseszínű, fagylaltárus nincs, és minden embernek csak keze van, lába nincs. ez egy ilyen világ...

kedd, április 18, 2006

a fogorvosi rendelőkben az egyetlen jó dolog a liftezős szék.
amúgy elég unalmas és fehér meg fémszínű minden.
eddig persze nem fájt a fogam. aztán belenyomtak az agyamba valami érzéstelenítőt, melynek következtében a fél arcom lebénult... viszont semmit sem éreztem az egész kezelésből. volt időm nézelődni közben. az orvos őszült és göndör volt a haja. amikor fúrta a fogam, ilyen fura szemellenző volt az arca előtt.
najó nem, hazudtam. az a kis lefolyó is egészen szimpatikus volt amibe a vizet kellett köpni. ami MINDEN rendelőben ugyan olyan persze. de ez lényegtelen. amúgy nemtudom mi történt mostanában az egészségügyben, de egyre több kis izé... felszerelés van. régen a fogorvosnak volt tükörkéje meg az a kampó szerű szerszáma éskész. mostbezzeg.
az egyik újfajta dolognak például olyan hangja volt, mint egy kávéfőzőnek. aztán többféle cső is volt, mindegyikből másfajta (azaz más ízű) -gondolom- gyógyszerfélét fújkált a számba.
hát nemtudom. én nem lelném abban örömöm, ha naphosszat mások szájában matathatnék...
és akkor még arról nem is beszéltem, hogy kezelés közben a szám ki volt feszítve, nagyjából úgy mint Willy Wonkának kisgyerekkorában. rémes. teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam.
egyébként pedig mostanra múlt el az érzéstelenítő hatása. és igen, mostmár végre FÁJ a fogam!

chapter 6

a főszereplő csak a hatodik fejezetben fedi fel igazi énjét.
a könyv nyomtatott kiadása viszont sajnálatos módon csak 5 fejezetes. kegyetlen világban élünk.

regisztráció időpontja: valamikor a születés után
utolsó bejelentkezés: folyamatosan be van jeletkezve
megjegyzés: nincs
meghívót küldte: két megvadult emberi lény
meghívó átadása: lehetetlen
ismerősök száma: ennyi telefonszámot képtelenség megjegyezni. bocsi
város, ország: dehogyis. ország, város, fiú, lány, növény, állat, tárgy
nem: DE
családi állapot: kapcsolaton kívül
életkor: pí
anyanyelv: nincs róla fényképem. általában anyukám szájában található
beszélt nyelvek: jóval kevesebb, mint a nem beszélt nyelvek
születésnap: évente egyszer esedékes
névnap: ha lászló vagy, évente többször esedékes
állatok: elszigetelt, steril közegben élek, állatokat csak képről ismerek
ezt csinálom, mikor dolgozom: úgyse hinnél nekem
ezt csinálom, mikor nem dolgozom: sajátságos, sejtelmes és szörnyűséges tengeri szerzet vagyok