harmonikus harmonika hang

hétfő, július 28, 2008

something new

első munkanap, utolsó este itthon. furahangulat. nemvidám. pedig jó nap volt, közepesen izgalmas, főleg estefelé volt az. most minden megváltozott, és mindenki. még ezt meg kell szoknom, remélem nem lesz kényelmetlen és remélem nem fog túl sok minden hiányozni. egyszerre akarok két helyen lakni azthiszem. bárcsak tudnám ez még mennyi ideig lesz így.
de nagyonjólesz. sokújdolog. sokújhelyzet. új élet. vagymi

péntek, július 25, 2008

breakfast club

egy újabb olyan éjszaka amikor eszem ágában sincs aludni. majd reggel megint morcos leszek vagy elalszom és haszontalannak érzem a napom.
de most túl jó kedvem van ahhoz hogy ezen gondolkozzak.
louis louis
lehet hogy végleg le fogok szokni az alvásról és az evésről. marad a kávé és a boldog éjszakák louis-val, a what-to-do listáimmal és az építőkockákkal.
a reggelizést talán inkább mégsem hagyom majd ki
főleg ha már lesz saját kávéfőzőm
és kedvenc műzlim
louis louis

szerda, július 23, 2008

T in the living room

ma a T betűs zenék napja van. ez az a nap amikor telefoncsörgésre ébredek, munka-ügyben hívnak ami NAGYON jó. időpontok és lehetőségek tengerében úszom most. tegnap nosztalgiáztam volt osztálytársakkal, akik semmit sem változtak csak öregedtek. már betegségekről és műtétekről is beszéltünk mintha legalábbis a 30 éves érettségi találkozónk lett volna pedig nemis. mindig szembesülök vele hogy mennyire fiatalok is vagyunk, mégmindig elkérik a személyinket ha sört rendelünk. van egy lány, aki nagyon hiányzott és most újra belecsöppentünk egymás életébe. viszont nem tudom mit akartam neki mondani pedig valami nagyon fontosat. és ez most olyan érzés mint amikor valami szúr a szememben de nem találom a szempillát.

új fejezetek indulnak ezen a nyáron, ami nem jelenti azt hogy bármi korábbinak vége lenne. hétfőtől életem legkomolyabb munkája kezdődik, közben pedig nagyon úgy tűnik hogy el is költözöm. megint. listákat kell írnom a szükséges dolgokról és át kell néznem az eddigi listákat. közben folytatom a kutatómunkát és lankadatlan lelkesedéssel találkozom az emberekkel akikkel mostanában remekül megy az a kommunikációnak nevezett dolog amivel eddig komoly problémáim voltak.
ma megint olyan szürke nap van, ami nem az a hétköznapi értelmben vett komor szürkeség, épp ellenkezőleg, inkább valami olyan ami tele van meglepetésekkel. mint a szürke póló szines gombokkal. olyan. pont olyan. az ilyes napok szoktak olyan estékkel végződni amikor még vizesek az utcák de már nem esik, mindennek sárga szine van az utcai lámpák fényétől, és bejárjuk gyalog az egész várost. megint nem vagyok álmos, éjjel jönnek a legjobb ötletek, éjjel vagyok a legvidámabb és legelevenebb, olyankor a legizgalmasabb minden könyv és film, olyankor a legjobb levelet írni és sajtot enni, olyankor a legjobb egyedül lenni vagy valakivel borozni egy parkban és iszonyú sokat beszélni.

kedd, július 15, 2008

common

tegnap vásároltam napszemüveget de nem volt napszemüveges idő. inkább teázós idő volt, úgyhogy azt ittunk. jártunk három kiállításon is, kerestük azokat az embereket akik csak a pogácsáért meg a borért járnak megnyitókra. az első helyre bőrig ázva érkeztünk, mindenki más csinos volt és nagyon gazdag. a képek viszont szépek voltak, bekerült néhány a képzeletbeli magánygyűjteményembe. utána persze kisütött a nap, nosztalgiáztam a rádai utcában, aztán másik megnyitó, ahová nem bőrig ázva érkeztünk. itt szobrok voltak, pont olyanok amilyeneket nagyon szeretek, három kisbaba feküdt egy párnán, kettő kislány és egy kisfiú. kaktuszszobrok is voltak amúgy. fura fiú mondta a beszédet, egész nyelvújító módon és azthiszem felismert néhány ember pedig inkognitóban voltam.
a harmadik kiállítás egészen véletlen volt, nem is számítottunk rá. medencében úszó fiúkat és lányokat festett az egyik művész, a másik villamost, a harmadik fekete foltok felett lebegő lányt és hasonlókat.
ma igyekszem azt gondolni hogy sok dolgom van

vasárnap, július 13, 2008

happening

elég rég írtam, ennek több oka is van, de főleg az hogy nemnagyon voltam itthon mostanában.
volt ugyanis néhány nap balatonozás, szokásos módon, szokásos emberekkel, szeretetben, békességben, sok alkohol társaságában. aztán hazajöttünk, volt egy hét amikor nemtudom mit csináltam de mindjárt megnézem a naptáramban. ja igen, dolgoztam a galériában egy őrült napot, amikor 6 óra alatt kb három napi munkát csináltam meg. de legalább megint kínait ebédeltem. meg azon a héten volt a kiscelliben az animációs fesztivál, ami nemis fesztivál csak egyszerűbb így hívni. naszóval ott is voltunk viszonylag sokat ami szintén építő jellegű elfoglaltság volt. egyébként meg azthiszem a gödörnél ültünk esténként, nemnagyon jöttem akkor se haza mert úgyse volt itthon senki. máshol lenni jó.
a családi nyaralás tegnapig tartott, csúszdáztam kamikaze csúszdákon, ettem rosszullétig vattacukrot, úsztam sokat, olvastam mégtöbbet és csomó őrült és perverz álmom volt. nem mintha az őrült álom újdonság lenne, ma éjjel például valami japán villában voltam sok ember társaságában, én voltam a főgonosz egy ideig, szuper szamurájkarddal is aminek a nyelén sárkányminta volt csakhogy minden szükségem elem meglegyen. japánkert is volt természetesen, én tudtam repülni is és megmentettem egy fiút akit meg akartak ölni és ha akart volna se tudott volna elfutni mert kimonó volt rajta. aztán változott a helyszín, olyan lett minden mintha valami kortárs kínai művész kiállításán lennénk, ahol minden műanyagból van. és sok szines borotva volt a táskámban meg egy használhatatlan doboz gyufa.
ja meg szegeden is jártam, találtam egy újságot ami csupa hasznos információval szolgál a szakdolgozatomhoz. volt tárgyfelvétel, csomó kreditem lesz juhú meg csomó izgi órám, tizenkilencedik század istenem mennyivel jobban hangzik ez mint azhogy tizenegyedik század.
amíg a többiek párizsban vannak én párizsról szóló könyveket olvasok, franciatanfolyamot keresek magamnak őszre, bécsbe megyek és maratoni kiállításmegnyitó körútra itthon, meg koncertekre, habár egyet már kihagytam a francba.
és szülinapi ajándékokon töröm a fejem