clap hands

ezt csak pici betűkkel írom mert önfényezés
de azt eddig azthiszem elfelejtettem mondani
hogy szombaton adnak nekem diplomát
a fehérkesztyűs kezembe bele

de az élet utána sem biztos hogy nagybetűs lesz

i want to defy the logic of all sex laws

mindenek előtt ezt tessék bekapcsolni a post olvasásához hogy hitelesen legyen az élmény.

szóval ma arra keltem, hogy a szomszédból beck berontott hozzám a falon keresztül. és azóta itt táncol a szobámban. minden annyira vidám és annyira elmondhatatlanul bizarr. a tárgyak maguktól ugráltak bele a táskámba, nekem nincs is semmi dolgom. ha kibírnék 3 hetet alvás nélkül nem kellene amiatt aggódni, hogy hol alszunk majd amszterdamban. amúgy sajnos* simán el tudom képzelni hogy valami őrült drogos házibuliban fogok magamhoz térni reggel, készülődök kicsit, iszom pár liter vizet majd elmegyek találkozni egy ismerősömmel és újra én leszek a lány ő meg a fiú, rajtam napszemüveg lesz, rajta persze nem. mosolygok majd és hülyeségeket beszélek, órákig érvelek valami mellett majd megkérdezem hogy miért is beszélünk erről, veszek angyalszárnyakat egy boltban és tökéletes nyári nap lesz csak az aszfaltolvasztó hőség nélkül.

(persze az egész utazás tökéletes nyári napok sorozata lesz, én tudom. koppenhágában northern soul bulival. úgyis.)

* csak azért használtam a sajnos szót hogy úgy tűnjön, valójában nem reménykedek titkon valami ilyesmiben.
haha. no drugtourism please.

kabóca

alvás nélküli éjszaka. olyan jó ez így, nem akarom hogy vége legyen a napnak. ittam kávét kólával, azán kakaót kólával, meg savanyú uborkával. éjjel a sötét, kivilágítatlan utcán nagyon jó a levegő. legalábbis a nappali hőséghez képest.
valaki sétálljon velem egyszer egész éjjel az üres utcákon!
ne legyünk álmosak és fáradtak, úgy a legjobb. ígérem nemleszek hisztis.

már alig várom a vonatokat és a hidakat, a büfékocsit és a friss péksütit a különböző országokban, megtanulok dánul ezlesz a legjobb. és remélem egy régi álomfiúval fogunk bulizni majd.

a tévében 5 évvel ezelőtti zenék mennek, a filmek is régiek, minden régi. ma nosztalgia aztán minden elkezdődik vasárnap. remélem. jelen múlt jövő. folyton ezek vannak itt. a fejemben. ez lehethogy nagyon unalmas kívülről, de belülről sosemaz. minden nap egy kicsit más színű.

űrutazás

az önsajnálat büdös
crystal castles - alice practice, meg minden ami erre emlékeztet
ennyi

elutazok, viszek magamal málnát meg barackot
és majd előre el nem határozott időpontban jövök vissza

világvége

és tényleg

felborult. minden ami csak lehet. najó nem minden. de megint az van, hogy unalmas volt sőt teljesen érdektelen a kedvenc sorozatom a tévében, elfáradtam sokanlenni, hazajöttem és meleg van megint nem szeretem a nyarat, bezárkózom, könyvetolvasok. kettenlenni jólenne de még mindig rémisztő vagyok és negatív ami nemjó változtatnom kellene, amihez pedig most mégis egyedül kell lennem. nemtudom hogy jövök haza párizsból, de most inkább dánul akarok tanulni. megeszem a maradék csokimat tegnapról, aztán fürdök, behúzom a függönyt és éjjel lesz és megtervezem az álmom, leírom vagy lerajzolom, nem árulom el a titkaimat nem nem nem, pedig annyira szeretném elmondani.
az vagyok az a fehér szobor, akit george segal készített, ülök az asztalnál bécsben a minusz 1-es emeleten vagyhol, nem szabad mozognom de nem is tudnék, pislogni sem úgyhogy csukva tartom a szemem, csak hallom hogy mi történik, néha megfogják a kezem, vagyis a kezemen a gipszet, nem is érzem igazán csak tudom hogy most éreznem kellene, a pillangók meg ott vannak a gyomromban, de nemtudom kinyitni a számat hogy végre kirepüljenek mert még mindig gipszből vagyok, úgyhogy a pillangók maradnak ésmeg már tényleg nemtudom mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel.
ha bécsből hazajöttem biztos minden más lesz majd, vagyis inkább koppenhága után lesz más, bécs még sokidő.
valaki döntse el helyettem hogy leszek-e még ennél magasabb, ennél szemüvegesebb vagy például már örök életemre 38-as marad a lábam? paul auster aztmondta akkor vagy felnőtt ha gyereked születik, de nekem olyan soha sem lesz és nem azért mert nem lehetek senkinek az apukája, hanem azért mert még soha sem akartam senkit annyira boldoggá tenni hogy elképzelhessem a jövőmet amiben szülő vagyok. a huszonévesség még remélem nagyon sokáig tart majd, mert fogalmam sincs mikor fogom megunni a lebegést. tényleg.

megmutatom milyen érzésem van tegnap éjfél óta: ilyen