white

szeretem a kókuszos ízeket és illatokat, szeretem újrarendezni és összerakni a dolgokat, szeretem az önmagukban jólhangzó mondatokat, szeretek mindent ami fehér, szeretem ezt is, szeretem az első csókokat és a minden pontjában teljesített vagy teljesíthető listákat.

(és igen, továbbra is szeretek néha nem tudomást venni a problémákról.)

two people

a hóesés valóban megmagyarázhatatlan hatással van rám. minél több hó esik annál jelentősebb, meghatározóbb és kiszámíthatatlanabb dolgokat hagyok megtörténni. semmit sem bánok meg, de közben nagyon félek hogy az, aki rajtam kívül érintve van az ilyen eseményekben viszont valamit igen.

two people talking inside my brain
two different voices coming out of my mouth

én akartam őrült dolgokat, szélsőséges vizsgaidőszakvége ünnepléseket, hát ezekből nem volt hiány a héten. minden ami így megtörténik olyan aminek már rég meg kellett volna történnie vagymi, kár hogy nem tudom most jobban megfogalmazni ezt ennél a maszlagnál...

ami jellegzetes az a hóesés tényleg. volt hozzá illő zene is, függöny és csíkos takaró. nagy bögréből tea és egy tökéletesen felépített folyamat ami olyan volt mintha egy társasjáték szereplői lennénk és éppen játszanánk. keringő a konyhában meg egy komoly beszélgetés, aztán egy zombis film.

az agyamban lévő másik emberkének rengeteg aggálya van, de miután az elmúlt egy órában túl sokat hagytam őt szóhoz jutni most újra megpróbálok nem tudomást venni róla.

...

"úgy látszik, nemigen avatom be magamat a titkaimba."
néha tényleg ezt érzem.
amikor a kimondott mondatok végül sokkal többet jelentenek, mint aminek eredetileg szántam őket.
de lehet hogy van valami az agyamban, ami a tudatosan meg nem fogalmazott érzelmekre reagál és én csak az vagyok, aki végül örül annak, hogy így alakult.

entrópia

pár napos leveleket / üzeneteket / szövegeket értelmezek újra, rövidtávon emlékszem és rövidtávon tervezek. persze nem csak, de most ez a meghatározó. tudom hogy ki hol van és sejtem hogy ki miért. az egészet le tudnám rajzolni egy hatalmas lapra, ahol az emberek vagy mókás kis figurák lennének vagy csak szines pöttyök és mindenféle vonalak lennének közöttük. közben meg hősök tere, king kong, cipőbolt, egy repülőtér, boros üvegek és néhány gitár lenne vagy hegedű eldobálva.

azt akartam kérdezni hogy mi lesz velem. hogy valaki lássa át helyettem hogy hová vezet ez a sokminden most. hogy én mit válasszak. de ha jobban belegondolok ne, ne csinálja meg senki helyettem. jó ez így. megmérem a rendezetlenséget.

a bolygók nem különösebben érdekelnek, viszont a repülés igen. igyunk üveges tejet és megtanulom hogy kell repülőt vezetni...

trentemøller: moan

ma volt egy rövid időszak amikor mindent értettem. tényleg.
félelmetesen erősek a színek és látom hogy mi van a függöny mögött.
mint a 80as évek filmjeiben, pont úgy.

ez az időszak telis tele van soha-nem-gondoltam-volna pillanatokkal / eseményekkel, fáj is a fejem tőlük kicsit, rossz is kicsit, de valahol inkább jó, sokat lehet gondolkodni rajtuk.

efterklang

minden ember életébe kell valaki igazán meghatározó, aki azt mondja hogy rosszul csinálod. még ha nem is ezekkel a szavakkal. aztán kell pár nap, amikor rengeteg energiát fordítasz más dolgokra (akár alvásra is), végül nagy levegőt veszel és elkezdesz futni a dunaparton.
újra össze kell rakni a dolgokat, de valahogy máshogy. kár hogy korábban olyan jónak tűnt minden, most nem tudom elhinni hogy lehet majd újra valamikor olyan. (nagyon sok dologhoz tudnám hasonlítani a helyzetet, de leginkább egy tökéletes fiktív világhoz, amiben a karakterem most elköltözne itthonról és nem menne egyetemre egy ideig.)

azt sem tudom mi lesz nyáron, talán tényleg egyedül a legjobb utazni. olyankor meg lehet beszélni másokkal, hogy melyik hónap melyik napján hány órakor találkozzunk a king's cross pályaudvar lépcsőjén hogy együtt bulizzunk aznap, de egyébként senki sem neveti ki az azt megelőző és azt követő terveid.

everyone has the right to be misunderstood

én meg csak ülök és zenét hallgatok, új zenekarokat fedezek fel és koncerteket keresek. ráadásul minden zenekar dán, vagy legalábbis skandináv és én meg akarom őket érteni.

what happened?

a lehető legjobbkor kaptam olyan új zenét, amit szeretni lehet.
olyankor, amikor nagyon erősen emlékeztetnem kell magam arra, hogy mindig minden változik és ez nem feltétlen rossz. pedig már kezdtem hozzászokni a konstans jó állapotához. ez a mai nap mégis valami eszméletlen nagy katasztrófa volt, legfőképp a kommunikáció katasztrófája. (és biztos a nagyon szép szoknyám is hibás kicsit, pedig vele nem lenne jó összeveszni.)
valójában kedd óta tart ez a baljós érzés, csak eddig nem figyeltem rá valamiért. most viszont remeg a kezem megint, nem vagyok éhes és nem tudok aludni és újra túlzottan elbizonytalanított egy (apró) esemény.

de erős vagyok és optimista is, optimista trombitás. az öklömbe haragok és csinálom tovább. mosolygok a metrón az idegenekre. nyilván valamiért jó hogy így történt, nyilván sokkal többet fogok tanulni ebből, és ott kellett lennem a megnyitón is hogy koccinthassak az egyik festővel. nem számít semmi más, csak az hogy ne veszítsem el egészen a rendszereimet és azt a lendületet ami egészen ma délig még megvolt.

azért valaki megölelhetne egy kicsit

there is a bigger picture

egyre egyértelműbbé válik minden mióta szuperhős jelmezt öltöttem. bizonyos tetteknek SOKKAL később lett csak hatása mint vártam és semmiképp sem olyan mint amilyet elképzeltem. számos régen elindult folyamatban most érkezett el valamiféle fordulópont és alig győzöm betűkkel és szavakkal. lépést tartok az eseményekkel és egymás mellé illesztem az összefüggő dolgokat.

láncreakció

godt nytår

beszélgetésből eddig nincs hiány, emberekből sem, együtt töltött időkből sem. megtaláltam a legfinomabb forraltbort budapesten. sok sikert a vizsgákhoz én inkább olvasok. utazásokat tervezgetek mert annyi minden lehet és lesz. elképzelem a lakást londonban a lecsavarható szarvasaganccsal és a festékes csempékkel és máris indulni szeretnék. stoppolhatunk is akár.

idén hosszabb a hajam, többet mosolygok és szeretem az embereket. holnaptól csak tojást eszem és mire legközelebb találkozunk rám sem fogsz ismerni.

nem alszom többé soha.

i'm stronger than yesterday

szerencsére a búskomor részegséget hamar fel tudja váltani a táncolós, ölelgetős részegség és ez így sokkal jobb. szeretem ha emberek vannak itt még akkor is ha úgy viselkedem mintha nem szeretném.

a tavalyi évet egy rendkívül szórakoztató koncert zárta, ahol már megint olyan dolgok történtek amikre nem számítottam, de amiktől valahogy megint erősebb lettem. remélem ez a folyamat nem ér itt véget, már csak azért sem mert idén varázslatos dolgoknak kell történnie.

szeretnék még táncolni egy kicsit